T.S. Thomas: Londinium hercege

Nem tudom, vajon mi üthetett belém, amikor az első hírek és a borító megjelenésekor megtetszett ez a könyv, hiszen világosan leírják, egy olyan disztópiáról van szó, amelyben kannibálok vannak, igen-igen, emberevők, ami bizony nem egy népszerű téma... Sőt, undorító. Mégis hívogatott a kajánul nyelvet öltő Shakespeare képe a borítón, a felvázolt rút világ, és az ízlésesen villára tűzött hússzeletről pedig próbáltam valami állatra asszociálni. Sajnos ez nem mindig sikerült, mert bizony a könyv az, ami, és ezért sokszor valódi undort váltott ki belőlem, gyenge idegzetűeknek és vegetariánusoknak nem ajánlom! :) Viszont elmondom azt is, mi tetszett benne, miért volt jó mégis elolvasni. 

Fülszöveg: "Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…"

Forrás

Sötét, sötét Demetrius... Ez a gondolat jár a fejemben, amióta befejeztem a könyvet. Mert bizony egy sötét kor, egy sötét, kegyetlen, törzsi, naturális időszak tér vissza a nagy Világégés után. Az ember elpusztítja saját környezetét, kihalnak az állatok, nincsenek, vagyis csak alig vannak növények, a radioaktivitás letarolta a Föld élővilágát... Az emberek maradék csoportjai két részre oszlanak, a parasztokra, akik a földenek próbálnak némi zöldséget termeszteni, ők vegetariánusok, és a nemességre, akik Londinium - a néhai London - városában élnek, sokkal jobb körülmények közt, és nos, a földműveseket eszik meg... Luxuséttermeikben szolgálják fel a sült pectoralis majorokat, és egyéb zamatos izmokat, tolják ki a hűtőházból a hullákat, és szeletelik, fűszerezik az emberhúst. A slusszpoén, hogy a hús nagyrésze önként jelentkezik. Általában a család felnőtt gyermekei mennek el Londiniumba, eladni magukat, hogy családjukat ezzel segítsék. A castingokon felmérik a nemesek a kínálatot, és ki a tányéron, ki tányérok mosogatójaként végzi, rabszolgaként. 
Érdekesség még, hogy van ugyan némi áram, de kerülik a használatát, kerülnek mindenféle modernséget, hisz ezek hajtották az emberiséget a szomorú végbe. A konyhákon persze van áram, de egyébként visszatért Shakespeare kora, a cizellált beszéddel, puffos ujjú ruhákkal, csatos cipőkkel és a nemes férfiak természetesen harisnyát is hordanak. 

Forrás

A főhös Demetrius Wannamaker barátjával, Lukával indul el Londiniumba a castingra, hogy beteg édesanyján segítsen. Csontsovány, gyenge testének nem sok esélye van eljutni a polgármester lányának esküvői asztalára, és az út meglehetősen hosszú és veszélyekkel teli is odáig. 
A használaton kívüli metróhálózatban vérszomjas, a sugárzástól megnőtt patkányok lesnek a áldozataikra, Whitechapelben pedig egy csoport kannibál egyenesen nyersen szereti elfogyasztani az óvatlan vándorokat... 

Forrás

Egyfelől, ahogy korábban írtam egyszerűen undorító, ami ebben a könyvben folyik. Brrr. Kirázott a hideg a tényleges emberevéstől, főleg az élve elfogyasztás volt totálisan horrorisztikus... A húsok előkészítése, a darabolás, a konyhai jelenetek, a könnycseppek megivása, és az a különös testi vágyódás, ami még előkerül a hústól való megrészegülés, és egymás elfogyasztása kapcsán, hát... tényleg nem tetszett. Az első harmadban nagyon szenvedtem. Demetrius egy nyámnyila, gyönge anyámasszony katonája volt, úgy éreztem nem tudom őt megkedvelni, és Luka is, meg ő is kifejezetten a surmó kategória voltak nekem... Ami irritál. 
A regény középső része, ami főleg a konyhán játszódik, egyszercsak jobb lett, érdekesebb, kezdett minden kibontakozni. Demetriusnak egyre több kihívásban kellett teljesítenie és elindult a személyiségfejlődés. Ráadásul némileg hasadtan, ami szintén nagyon érdekes volt. Sötét, sötét Demetrius... 
A könyv harmadik harmada teli volt meglepetésekkel. Kiteljesedett a lázadók, a titokzatos szereplők, az árulók köre, és hát nem részletezem, mert nagy spoiler lenne, de George R.R. Martin is elismerően biccentene a végefelé! ... :)

Forrás

Értékelés: 10/7,5 Kalandos utam volt a könyvvel, sok gyomorforgató rész során úgy éreztem, nem bírom, és nem is akarom folytatni, de végül örülök, hogy kitartottam, mert a stílus és a karakterek is egyre csak javultak, és egy jó sorozat-nyitány lett a könyvből. Az Eaten-trilógia első része ugyanis a Londinium hercege.

Vicces volt, hogy a kannibalizmus miatt ilyen félreolvasásaim akadtak: "az étel megy tovább", "fiatal még a teste"... (Élet és este voltak a szövegben persze... :))

Figyelmeztetés: nem ya! Személy szerint 16 éven aluliaknak egyáltalán nem ajánlom, elég durva dolgok vannak azért benne. 

A könyv megjelenésének időpontja: 2015. szeptember 1. 
>ITT< előrendelhető.

Az előolvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!