
Sophie Kinsella: Wedding Night - Mézeshetek
Az úgy van, hogy én erről a könyvről röviden fogok írni. Azám.
És a mondandóm a következő.
- A görögök gyagyák, de aranyosak. Mindazonáltal inkább Gerald Durrell tollából olvasok róluk.
- Nem szeretem a csakéskizárólag a lánykérés körül forgó, picsogós női főszereplőket.
- A mellékszereplőként beállított Flissnek kellett volna főszerepben lenni...
- Mogyoróolajos masszázs? Most komolyan?! És tudod hogy allergiás a mogyoróra, és egy ilyet megszervezel? Nem tudok túllépni rajta, hogy az nem fordult meg az egyébként értelmesebbik nő agyában, hogy ettől meg is halhatott volna a testvére. Fennakadtam ezen a ponton.
Értékelés: 10/5 Egyszerolvasós, nagyon "nyári", nekem túl nyál-romantikus, és házasság-centrikus, továbbá el tudtam volna viselni némi szürkeállományt a papírra fröcskölődve a csajok fejéből és több helyzetkomikumot.
Kedvenc szereplő: Noah, Fliss
Erre a rózsaszínségre gyorsan fel is kell hajtanom valami keményet, szóval belekezdtem a Gone, Girlbe (Holtodiglan) és a Démoni suttogásba. Thriller thriller hátán!
A borítók tök jók :))