Quantcast
Channel: PuPilla Olvas
Viewing all 1069 articles
Browse latest View live

Beszéljünk a szexről!

$
0
0
Forrás.
A Témázás ehavi témája a TABUTÉMA? - a felvilágosítókönyvektől a mamipornókig, vagyis igazán merészek és pikánsak leszünk (vagy nem), és körüljárjuk a szex témakörét a könyvekben. 

Az a helyzet, hogy az erotikus irodalmat, és a manapság divatos mamipornókat nem kedvelem, és nem is nagyon olvasok olyan könyveket, amikben szexkapcsolat, de akár csak a sima romantikus összejövünk - nem jövünk összeáll a középpontban. Engem ez a vonalvezetés untat, és ebben nagy szerepe van annak is, hogy a könyvekben megírt szex az esetek többségében egész egyszerűen esetlen lesz. Én olvasóként izgalmat, szenvedélyt és fülledtséget várnék az ilyen jelenetektől, és azt is, hogy ne legyen öncélú. Ne csak egy epizód, egy közbeiktatott jelenet legyen, mert ahogy mondtam, nekem az nem elég történetnek, hogy összejövünk és szexelünk. A szexualitás legyen része a szereplők közti dinamikának, valamerre mozdítsa el a kapcsolatukat, az egymáshoz való viszonyukat, alakítson valamit a cselekményen. Legyenek benne érzelmek, és legyen értelme, hogy ott van az a jelenet a könyvben, ne csak úgy lógjon a levegőben, csak hogy a szerző is kipipálhassa, na a füstölgő puskacső is megvan, mehetünk tovább.

Forrás.
A szexjelenetek sutaságát a nyelvezet is befolyásolja. Igaz, ami igaz, olvastam már angolul is nevetnivalóan gyenge és béna szexjelenetet - A szürke ötven árnyalatát felütöttem egyszer a könyvesboltban, és persze, hogy jó érzékkel Ana szüzességének elvesztésénél... Jaj anyám, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek rajta -, mégis magyarul lehet talán a legrettenetesebb szövegekkel találkozni... A magyar nyelv nem alkalmatlan arra, hogy szexisre vegyük a figurát, lehetne izgalmasan írni intim jelenetet, valahogy mégis egy technikai jellegű leírás benyomását kelti sok ilyen szöveg, annyira tele van szakszavakkal. Mert vannak szakszavaink, meg vannak csúnya szavaink, ééés ennyi. Nem mindegy, ugye, hogy kúrjál meg rendesen vagy fuck me in earnest...


Az az igazi vörösen lobbanó szenvedély, amit egy ilyen jelenettől várna az ember elég kevés könyvben köszön vissza. Lehet, hogy unalmas már a Moninggal való példálózásom, de ő az, aki tényleg tud jól írni ebben a témában, gondolok itt akár a Mac és V'lane közti izzásra, vagy a Mac és Barrons közti, itt-ott már-már harcba forduló szenvedélyre. A köztük lévő intim jeleneteknek már az elejétől fogva ráadásul komoly hatása van a cselekményre is - a kitörölt emlékek és a visszatérők... aki olvasta, tudja mire célzok. :) (Nima drágám, csókszi! :))
Mellesleg lehet némi humort is csempészni a témába, Moningnak ez is megy.


Forrás.
Az egyik vesszőparipám, hogy a szex mennyire jelen van a szépirodalomban is. avagy mennyire álszentek is a kardigános könyvek néha. Teljesen más a stílus persze és a kontextus is az ilyen könyvekben - viszont nem jelenti azt, hogy ne jelenhetne meg itt is az öncélúság, vagy furcsaságok, szemöldökemelős jelenetek. Szegény Jókai Annáról amíg élek a zacskók és a hímvessző archoz szorítása fog eszembe jutni - jajj! De a Problemszki szálloda, ami egyébként elég aktuális menekültügyi problémákra tér ki, szintén tocsogott a testnedvekben, és a "kandírozott pinában", ami (sajnos) nem egy rockegyüttes neve (Bill, eszembe jutsz!) :D Ó és hát a Selyemben is van orális szex, mit tagadjuk. Rendkívül szofisztikáltan persze.

A perverzió már kifejezetten zavar, van ami már egyszerűen túl sok. Egyszer még Neil Gaiman is kiakasztott, annyi sok perverz novellája volt a Tükör és füst című kötetében. Nem kéne minden novellába belerakni egy faszt, csak hogy ott ácsorogjon. 
Az agyam valahogy a bloodlustés a sexlust tárgykörét se tudja egymáshoz közel hozni, így eléggé undorodom a vámpíros kéjelgéstől, főleg a vérszívásban lelt örömtől, brrr. Kivétel volt a True Blood, aminek az első részét olvastam (eddig), és ott azért emlékeim szerint volt jó szex (a temetőben juj!), de annyira nem izgultak a vérszívásra (vagy csak halványulnak az emlékeim). 
De olvastam ennél kinkybbet is, pl. a Tizenegyezer vesszőt, amiből szerencsére nem sokra emlékszem, csak arra, hogy jesszusúristen, mi volt ez?! És aztán mint az atomcsapás jött a The Teratologist, amiben válogatott undorítóságok és aberrációk vannak, brr. Ennek ellenére volt azért története is, és emiatt azért volt értelme elolvasni - a Tizenegyezer vesszőről azt hiszem ezt nem lehet elmondani. 

A ma népszerű szürke és társai, meg az azok után született dominás, bilincselős és ki tudja még milyen könyvek helyett én ajánlom olvassatok inkább Emmanuelle-t, abban legalább szexi szex van, és valljuk be, most akkor a körítésért kell az a szexkönyv, vagy a szexért? 

Azt hiszem aki soha semmi szexes könyvet nem olvas, még az is találkozott szexes könyvvel, ha máskor nem, hát gyerekként valamelyik felvilágosító jellegű olvasmányában. Elég sok ilyen könyvet adnak ki, és szerintem van létjogosultságuk is, persze nem beszélgetés nélkül, de akkor is jó, ha van valami, amit egyedül is lapozhat a gyerek, és tájékozódhat. Persze manapság már két kattintás a neten a legkeményebb pornó is, szóval nem tudom álomvilágban élek-e, ha most a Peti, Ida és Picurit és A sehány éves kislányt emlegetem. :) Nekem ezek a könyvek voltak meg. Aztán később kaptam egy három részes, három korosztálynak szóló A férfi és a nő című könyvsorozatot. Teljes megdöbbenéssel fogadtam, amikor a szüleim megvették ezeket, mert azt hittem nekik lesz. :D :D :D Ezek emlékeim szerint jó kis könyvek voltak, mindenfélét elmeséltek, rajzos és képes verzióban is. Egy jó része persze rém ijesztőnek tűnt, de hát nem véletlen kell felnőni ezekhez a dolgokhoz. :)



Mindenesetre én abszolút pártolom a könyves segítséget a felvilágosításban, és bizonyára lehet manapság is találni jókat, vagy ha nem, hát elő kell kotorni azt a Peti, Ida és Picurit. :) 



Csatlakozni most is lehet bátran, senki ne pironkodjon! Lehet jönni saját poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Ha posztot írtok, akkor szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! 

A többiek szexis-szexes posztjai: 


Utóvéd (később csatlakozók): 



És most megyek Nimához, remélem rakott a posztba bőven kiltes, avagy akár kilt nélküli pasikat is! :D ...
Forrás.


Georges Simenon: Maigret csapdát állít

$
0
0
A Maigret és az egyes számú zsilipen kívül augusztusban jött még ki, szintén az Agave Simenon sorozatában a Maigret csapdát állít című kötet is. Ez kakukktojás, mert nem most jelenik meg először magyarul, mint a sorozat többi része. Ugyanezen a címen már megjelent korábban is, az új kiadvány apropója az, hogy elkészült belőle a film, amiben Rowan Atkinson játssza a híres felügyelőt, és aminek nagy részét Magyarországon forgatták. Nemrégiben leadták a tv-ben is, de akkor bevallom inkább csak fél szemmel néztem, tudtam ugyanis, hogy el is szeretném olvasni hamarosan.

A könyv borítóján maga Atkinson van, Maigret-ként természetesen. Szerintem egyáltalán nem üt el filmes borítóként ez a sorozat többi darabjától, abszolút beillik a sorba, és a színei is nagyon harmonikusak. 

A történetbe jólesően merültem bele, a már megszokott maigret-i nyomozás következett, de ezúttal egy rendkívül merész trükk is szerepet kap, csapdát állítanak a keresett sorozatgyilkos elfogásához... (tiszta Gyilkos elmék :)) A sajtó nagyszabású megtévesztése egy, az arcát eltakaró ember felvonultatásával és órákon át tartó zárt ajtók mögötti kihallgatásával talán meghozza a várt eredményt, és a gyilkos sértett hiúságában talán újra lecsap... De ezúttal nem lesz könnyű dolga, mert óriási csapatot mozgósít a rendőrség városszerte. 
A csapda pedig működik! Bár először úgy tűnik minden, ami Maigret kezébe kerül, csak egyetlen gomb és egy cérnaszál, ám mégis, a mi derék felügyelőnk néhány kupica kökénypálinka és pár korsó sör elfogyasztása után összerakni látszik a képet. Ekkor azonban ismét váratlan fordulat történik... 


 Régebbi borítók. 

Szerintem remekül felépített regény lett, klasszikus vonalakat követ, fordulatai bár lehet, hogy valamelyest kiszámíthatóak, mégsem válnak unalmassá. Imádtam azt, hogy a zsilipes könyv után most Maigret ismét "nyugalomban lehet", nincs mellette végig egy nagyon erőteljesen negatív szereplő, aki lehúzná, gondolkodhat, autózhat, sörözhet egyedül, vagy a már jól ismert kollégáival, Janvier-vel, Lucas-val, Lapointe-nel. Tetszett a sajtó embereinek szerepeltetése is, kíváncsiságuk, a csalira harapás... és hát persze Madame Maigret is előkerült. :) Ez a szegény asszony, mindig együttérzőn gondolok rá, hogy mennyit várja haza a férjét, aki unos-untalan csak hazatelefonál, hogy most nem megy mégse, vagy ha haza is tér, hát nem felhívják megint, hogy azonnal menjen vissza?! Szeretem kettejük kapcsolatát. Mindig megsajnálom őket, hogy milyen keveset vannak együtt, az ügyek miatt nem jutnak el nyaralni sem, aztán mindig fejbe kell kólintani magam: ehhem, ők csak regényhősök... :) 

Jelenet a filmből.
Értékelés: 10/9

Kiadja az Agave. Rendeljétek meg >ITT<! Csak 1710 Ft. :) 


Jön Orhan Pamuk!

$
0
0
Óriási örömmel és lelkesedéssel tölt el a hír, hogy a 2017-es Könyvfesztivál díszvendége a Nobel-díjas Orhan Pamuk, török író lesz! 

Forrás.

Bár már rettentő rég olvastam Pamuktól, annak idején teljesen beleszerettem az írásaiba. A fehér kastély illetve Az új élet nagy kedvenceim lettek, és Pamuk bekerült a nagyon-szeretem-írók kis piksziskéjébe. Iszonyatosan büszke voltam, amikor Nobelt kapott 2006-ban, nagyon jólesően töltött el a tudat, hogy én már előtte is kinéztem és kihalásztam őt magamnak. A Pamuk-olvasások azóta megszakadtak, de számos könyve itt várakozik a polcon, például A nevem Piros, a kétkötetes , a Furcsaság a fejemben, vagy az Isztambul. De egy újraolvasás is jólesne azt hiszem. 

Most, hogy jön, egy dedikálást, egy kézfogást, és néhány elrebegett méltató szót sem szeretnék kihagyni, nagy élmény lenne (lesz!). :) 




Októberi zárás

$
0
0
Forrás.
Gesztenye Guszti helyett most némi Tök Tóni kontent dukálna, de sajnos idén (sem) faragtunk tököt, csak a szomszédék töklámpását nézegethettem október utolsó napján. A hónap könyves szempontból viszont most rendkívül eseménydús volt. Sok könyvet zsákmányoltam, de sokat is olvastam el. Voltam Infernót nézni a moziban és eljutottam egy szuper könyvbemutatóra is. :) Lássuk hát milyen volt az októberem: 

Beszereztem 
7 könyvet zsákmányoltam a hónapban (plusz még e-ket is), ami bevallom őszintén engem is meglepett, mert csak 2-3-mal számoltam gondolatban... A könyvek közül 4 reci, és ezek majdhogynem egyszerre érkeztek, ezért a tumultus. :) Jó hír, hogy az összes ehavi beszerzésből már négyet olvastam, igaz, egyet korábban. A csoportképről lemaradt a HP és az elátkozott gyermek, mert kölcsönadtam. Tulajdonképpen ő sem ismeretlen már, hiszen  angolul már augusztusban olvastam a szövegkönyvet, de igaz rajongóként meg kellett vennem a magyar változatot is. 

Kupacban...
...és kiterítve.
 A két Maigret könyvről (1., 2.) és Rowling avatási beszédének kis könyvecskéjéről olvashattok már posztot is a blogon, Vesaliust pedig most olvasom. A Rosie project egy nem várt beszerzés volt, ráadásul teljes áron... történt ugyanis, hogy:...

Események
Részt vettem a magyarországi Graeme Simsion könyvbemutatón, és dedikáláson, és bizony, nekem nem volt eddig saját példányom... A szerző viszont olyan közvetlen és kedves volt, hogy nem bírtam elviselni a gondolatot, megdicsérem a könyveit, majd pedig be sem állok a sorba dedikáltatni?! Szóval most jól járt velem a Libri, másként nem lettem volna hajlandó 3350 Ft-ért megvenni izibe a Rosie-t... (Bookdepóról, külföldről szállítva 2300 Ft, szóval elmehetnek ám...) Mindenesetre ennyit megért az élmény, és most végre van saját kis papír-Rosie-m is. :)) A Simsion-eseményről külön posztban fogok még beszámolni...
... ahogy az Inferno mozizásról is! Nagyon vártam már az egyik kedvenc Dan Brownomból készült új filmet, és nemrég meg is néztük. Akciódús Langdon-történet lett belőle, és szerintem jól adaptálták a filmvászonra. De erről is, ahogy mondtam lesz még egy külön bejegyzés, amiben áradozhatok a magyarországi forgatási helyszínekről, és arról is, hogy Tom Hanks nem öregszik! :D

Olvasások
Forrás.
Már szeptemberben is éreztem, hogy visszatért az olvasási kedvem, októberben ha lehet, ez csak fokozódott, és 9 könyvet fejeztem be. Igaz, voltak rövidebbek is, de azért tényleg sikerült elég sokat olvasni. Ebből a 9-ből 2 vcs-s könyv volt, de egyéb régi tartozást is sikerült lehúzni a mindenféle listáimról, pl. Harold Fry történetét. Folytattam a Backmanozást is, és megismertem végre Britt-Marie történetét. Róla is hamarosan írok. (Kicsit elmaradtam a posztjaimmal a hosszú hétvégén, pedig azt hittem lesz időm írni - erre kedvem nem volt! :D)

Blog
Az ehavi 13 posztot elnézve nem látszik, hogy lemaradtam volna a bejegyzésekkel, szóval nem is szabadkozom. :) 

Tervek
Az őszi tervekkel egészen jól állok, a tervezett 8-ból, már 4-et olvastam és kettőt mindenképp szeretnék sorra keríteni még belőlük. A többit lehet, hogy arrébb tolom majd. 
A vcs-s közvéleménykutatásban a legtöbben a Kulcsra és A Mester és Margaritára szavaztatok, hogy őket kerítsem még sorra idén. ;) Igyekszem! :) A teljesítéshez még három könyv kell egyébként, szóval szemezgethetek a listáról

A többiek októbere (vagy épp Booktóbere :D)



Inferno - a film

$
0
0
Három éve olvastam Dan Brown Infernóját, és akkor annyira magával ragadott a téma és a sok izgalom, a mozgalmas cselekmény, hogy bizony a könyv letaszította az Angyalok és démonokat a képzeletbeli trónjáról - már ami a Dan Brown kedvenceket illeti. Lehet, hogy egy újraolvasást követően ismét fordulna a kocka, mindenesetre én úgy ültem be a moziba nemrég, hogy akkor most következzen a kedvenc Dan Brown regényem adaptációja. :) Ez persze nem azt jelenti, hogy oltári nagyok lettek volna az elvárásaim, nem. Csak jól akartam szórakozni,izgulni kicsit, meglepődni azokon a részeken, amik kiestek már az olvasás élménye óta. Szerintem mindez sikerült is! Jó filmet hoztak össze Langdon újabb nyomozásából. 

A korábbiakhoz képest talán az a legnagyobb különbség, hogy itt tényleg több az akció és az akciójelenet maga, és kicsit kevesebb a kulturális adalék. A nyomozás ezúttal híján van a hosszas monológoknak, mint amiket pl. a Da Vinci-kódban kaptunk a grállal vagy festményekkel kapcsolatban. De a könyvnek is teljesen más volt a ritmusa, és más problémakört tárt elénk, nevezetesen a túlnépesedést, és ennek komoly fenyegetését az egész emberiségre nézve. Hoz egy szélsőséges alakot is, aki fennen hangoztatja, meg kell nyomnunk a gombot, mielőtt túl késő lesz... Langdon persze azonnal az események közepébe csöppen, és azon van, hogy megakadályozza a fél emberiség kipusztulását. Teszi ezt úgy, hogy óriási helyzeti hátrányból indul: lőtt sebbel, retrográd amnéziával ébred... Firenzében... Hogy került ő ide Bostonból? Mi a feladata? Mi köze van egy küszöbön álló világméretű katasztrófának az Isteni színjátékhoz, a pokol köreihez, valamint Dante halotti maszkjához? És ami még fontosabb, ki mozgatja a szálakat? Hamarosan előkerül a WHO, a titkosszolgálat, egy bérgyilkos, és Langdonnak menekülnie kell. Szokás szerint ismét van egy csinos fiatal nő, aki a menekülő-társa lesz, a doktornő, aki a kórházban ápolta a sérülését. 


Meg kell hogy mondjam, Tom Hanks nem öregszik. :D Oké,  nem fiatal már, de majdnem pont olyan, mint az előző filmben, anélkül, hogy szét lenne húzva minden vonása a felismerhetetlenségig. A női főszereplő nem más, mint Felicity Jones, aki olyan briliánsan alakította Hawking feleségét A mindenség elméletében. Itt is remekül játszik. A mellékszereplők közül pedig nagyon tetszett még Irrfan Khan, aki a felnőtt Pi-t alakította a Pi életében. 


A film cselekményére nem emlékeztem teljesen, így ért néhány meglepetés, bár azért közben fel-felderengett ez-az. Egészen könyvhűre sikerült az adaptáció szerintem, és nem sok mindent hiányoltam, egyedül talán azt, hogy jobban ráfeküdhettek volna arra, hogy mit is hittek, mit fog Zobrist szabadjára engedni... Nem éreztem a nagy fenyegetettséget, nem hangsúlyozták ki eléggé a gyanút, hogy SPOILER! egy új pestisjárványra gyanakszanak. SPOILER VÉGE!

A forgatás egy része Magyarországon zajlott, fel is ismertük a repteret, a Keleti pályaudvart, illetve - nem vicc - egy echte magyar villanyoszlopot! :D :D 

A főszereplők, a rendező, Ron Howard, és a szerző, Dan Brown. 
Értékelés: 10/8,5Érdemes volt elmenni rá, korábbi Dan Brown rajongóknak azért ajánlom, mert ugyanúgy kapnak Langdont, sok-sok életveszélyes helyzetben, némi kulturális körítéssel. Azoknak pedig, akik eddig annyira nem kedvelték, azért ajánlom, mert egy picit eltér az előző Langdon filmektől, és sokkal akciódúsabb, más felépítésű, nincs benne annyi szócséplés - bár engem nem zavart az sem, imádom a sok magyarázatot a Da Vinciben és az Angyalokban is. Szóval egy felpörgetett nyomozás, hatalmas veszély, átverés, iszkolás, összeesküvés és titkolózás. :) 

Graeme Simsion könyvbemutató

$
0
0
Graeme Simsion, a The Rosie Project (A Rosie projekt) és a The Rosie Effect (Rosie Update) című könyvek nagysikerű szerzője európai turnéja során érintette kicsi országunkat is, én pedig nagyon fellelkesültem, és elmentem a könyvbemutatóra és beszélgetésre. Nem hittem volna, hogy ilyen nagy élmény lesz ez a találkozás, sőt, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valódi találkozásként élhetem majd meg... Graeme Simsion óriási pozitív csalódás volt - nem mintha rosszakat gondoltam volna róla korábban, de minden várakozásomat felülmúlta a kedvessége, jó kedélye, közvetlensége. 

Az első meglepetés az volt, amikor megláttam felbukkanni a kis pódium közelében. Nagyon elcsodálkoztam, minden rosszindulat nélkül, hogy teljesen ősz! A promo-fotó, amivel legtöbbször futtatják, valószínűleg jóval korábbi kép róla. :) 
Graeme a feleségével érkezett, aki szintén ír. Jelenleg ketten együtt dolgoznak egy új regényen, úgy, hogy egyikük a férfi, másikuk a női szemszöget írja, a főszereplőknek megfelelően. Csere nincs a nemekben, bár úgy még izgalmasabb lehetne. :D A munkacíme ennek a könyvnek egyelőre Left, right, aminek kettős jelentése van, egyfelől a vándorlásra utal majd, az El Camino-ra, amin részt vesz a két főszereplő, másrészt némileg a politikai beállítottságuk ellentétére is. Romantikus komédiaféleség lesz ez is, emberi kapcsolatokról szóló, és ahogy az lenni szokott, eleinte utálja majd egymást a két szereplő, majd ez szép lassan elkezd változni... 

Ezen kívül van már újabb könyve is Graeme Simsionnak ami eddig elkerülte a figyelmemet... A címe: The Best of Adam Sharpe, és már rendelhető Bookdepositoryról, csak elég drágán; úgy látom, még csak Ausztráliában jött ki.
A szerző és felesége, Anne Buist. Forrás

Forrás.
Merthogy a szerző ausztrál! Tudtátok? :) Új-Zélandon született, Ausztráliában él. Jó sokat utazott ide. Megemlített két apróságot, ami a származásához köthető. Egyrészt, hogy nagyon örül, mert a magyar kiadás az ausztrál borítóterveket vette át. Másrészt pedig kitért a könyvcím kiejtésére a The Rosie Projektre, amit a britek és amerikaiak erősen [prodzsekt]-nek mondanak, míg az ausztrálok szépen elnyújtott o-val [próódzsekt]nek. Tetszett neki a magyaros projekt kiejtés is Huszti Gergőtől, aki a beszélgetést vezette. Ehhez a kiejtési érdekességhez hozzátartozik még az is, hogy eredetileg Rosie nem Rosie volt, hanem Klara és magyar lett volna! Nem csak a neve volt más kezdetben, hanem személyisége is. Tulajdonképpen az első változatban Don egy olyan nővel került volna össze Klara személyében, aki szintén egy kissé "nerd" volt. Imádott sakkozni, és közel sem volt olyan spontán, vagy szertelen, mint Rosie. Graeme aztán egyik este vacsoránál ült a feleségével, és bejelentette, nem Klara lesz mégsem... Hanem Rosie! A karaktert is teljesen megváltoztatta, a névválasztás maga pedig onnan jött, hogy Rosie szépen hangzott együtt az ausztrál kiejtésmódjával a projectnek. :) Klara azért felbukkan a könyvben, sőt még két másik magyar szereplő is: Éva, és László. Graeme ismer pár magyart, Ausztráliában is sokan vannak. 

A Klara projektnek induló, Rosie projektként befutó könyv eredetileg forgatókönyvnek indult, és öt évig dolgozott rajta Simsion. Később írta át regénnyé. Ez mindig jó alap a viccelődésre, mert mondhatja azt, hogy a könyvet 3 hét alatt írta meg. ;) Valójában azonban hosszú évek munkája volt ez, és csak az átdolgozás, átírás volt a három hét, ami alatt regénnyé alakult Rosie. 

A második kötet magyar címváltozata, a Rosie Update egyébként nagyon tetszik neki, azt mondta, szinte kár, hogy nem neki jutott eszébe. :) 

A szerző egyébként IT területen dolgozott, csak később gondolta úgy, hogy akkor ő tanul kreatív írást is. Tetszett az az alázat, amivel az egészhez hozzáállt, igenis elment tanulni arról, hogy hogyan is kell írni, nem csak ukkmukkfukk írt valamit. Megtanulta, hogy is kell csinálni, és aztán beletett szívét-lelkét, és írt két szuper romkomot. :) 
Don karakteréhez nem végzett kutatásokat, és ugye nem is mondja ki egyértelműen a könyv, hogy Don Aspergeres lenne. Mindenkinek az életében van pár Don-szerű figura, és ebből merítkezett - IT területen épp elég nerd akad ugye. ;))) 


De nagyon előreszaladva elmeséltem szinte az egész beszélgetést, holott ott akartam indítani, hogy már előtte milyen kedves és beszélgetős volt mindenkivel, aki megjelent. Sebaj, a végére is befér. Szóval elképesztő, de tényleg, elindult a kis kávéját kavargatva, és mindenkivel váltott pár szót, aki tudott angolul (ahogy láttam szinte mindenki tudott), hogy a beszélgetésre jöttünk-e, tetszett-e a könyv stb. Rendkívül közvetlen volt, laza, és nagyon könnyű volt vele beszélgetni. Örült, hogy angolul olvastam a könyveit, merthogy néha nem jön át ugyanaz a fordításban, legyen az bármilyen jó is. Itt kiemelte pl. Don köszönését, a merev "Greetings"-t, amit nem minden nyelvben lehet jól visszaadni. Ahogy láttam, a beszélgetés alatt, többeknél angol példány volt egyébként.
Legnagyobb meglepetésemre azt mondta nekem az első pár szó után, hogy nagyon erős amerikai akcentusom van, amerikai vagyok-e, vagy amerikaiaktól tanultam-e angolul. :D Ezzel meglepett. Persze mondtam, hogy nem. :) Később is volt valaki, akitől indításként megkérdezte, hogy beszél-e angolul, mire a hölgy teljes magabiztossággal egy "of course"-szal felelt, Simsion erre hitetlenkedve körbenézett, hogy és magyarul akkor beszél-e itt egyáltalán valaki?!

A könyv filmjogait megvették, de egyelőre semmi biztosat nem tudni. Graeme igazából elvan a dologgal így is, mert a jogok megtartásáért folyamatosan fizetnek neki. :D :D :D A problémája igazából az az egész dologgal, hogy számára ez a könyv Donról szól, a filmesek pedig inkább Rosie-t helyeznék előtérbe. Felmerült már több rendező és színésznő neve is, pl. Jennifer Lawrence, és rendezőként Richard Linklater. Ők végül kikerültek a képből, és Graeme kifejtette, hogy nem is baj, mert nem akarta volna, hogy ez az egész Jennifer Lawrence rendezéséről szóljon, ne arról, ami igazából a lényege a könyvnek, és aki igazán a fő eleme a könyvnek: Donról.

Graeme egyébként nagyon tájékozott, nagyon sok példát hozott fel a közelmúlt könyvskereiből, filmsikereiből. Otthon van a piacon, és azt hiszem nagyon jól érzékeli miről kell az embereknek írni. :)

Huszti Gergely szerintem remek beszélgetőtárs volt, külön köszönet mindenkinek, hogy egy olyan ember csücsült ott, aki TUD angolul és aki SZÉPEN beszél angolul! Köszönöm, köszönöm! A válaszok fordítása nekem néha kicsit túl szabad volt egyébként, de hát fátylat rá, minden nem lehet tökéletes az én angolnáci stílusomnak se ugye. :)

A kellemes személyes találkozás után úgy voltam vele, hogy bizony nem mehetek haza dedikált példány nélkül. Saját papírpéldányom nem lévén gyorsan elgaloppoztam egy angolért (akkor már), és - ó fájdalom - teljes áron megvettem. Az élményért persze abszolút megérte. 

A szerzővel az ekultura is készített egy interjút: 


Az interjú szerint lesz harmadik kötete is a Rosie-knak! :) Éljen, éljen!

Nincs itthon szódabikarbóna

$
0
0

Fredrik Backman: Britt-Marie Was Here


A poszt címe volt az olvasás befejeztével az első mondat ami az eszembe villant, főleg azért, mert meg voltam róla győződve, van itthon szódabikarbóna, hogy ne lenne? Valamikor suttyomban azonban elfogyott... Ha ezt Britt-Marie tudná... Hagyján, de még mindig nem vettem. Az embernek pedig tényleg kedve támad mindent szétsuvikszolni egy kis szódabikarbónával a lakásban, ha elolvassa ezt a könyvet. Vagy, várjunk csak... lehet, hogy inkább mégis Britt-Marie-t hívnám át, hadd csinálja csak ő. ;) "Ha."

Britt-Marie-t a Backman olvasók már A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvből ismerhetik, ott mellékszereplő volt a férjével Kenttel. Ebben a könyvben viszont ő kerül főszerepbe. Kent nélkül javarészt. Britt-Marie egyedül marad, leveszi a gyűrűjét is, és elborzadva nézi a fehér csíkot az ujján, a gyűrű helyén... De nem süllyed apátiába, hanem a saját lábára áll, most először, és elindul munkát keresni. Annyit jár a szegény szerencsétlen munkaközvetítős lány nyakára, hogy az rövid időn belül csak talál neki valami munkafélét, egy gondnoki állást egy lepusztult kistelepülésen, Borgban. Borgban minden bezárt gyakorlatilag a pizzériát kivéve, ami postaként és boltként is üzemel, ha kell. Ó és a focicsapat létezik még. Kár, hogy reménytelenül kétballábasak szegény gyerekek. Britt-Marie ebbe a kis koszfészekbe cseppen, és mi is lenne az első dolga, ha nem a takarítás? Újra és újra tisztára súrolja a gondnoki házat, és közben barátságot köt egy kis patkánnyal. :)
... Aztán nem csak  a patkánykával, hanem másokkal is. A patkány maradt egyébként a kedvenc mellékszereplőm. :D

Szemtanúi lehetünk, ahogy kissé feloldódik ez a merev, karótnyelt nőszemély, és bár ugyanolyan busybody és nag-bag marad - sajnálom, nincs erre jobb szó magyarul! -, sokat változik.

“One morning you wake up with more life behind you than in front of you, not being able to understand how it’s happened.” 

Nem hiányzik a finom humor a kötetből, számtalanszor húzta széles mosolyra a számat, és sokkal közelebb került hozzám Britt-Marie furcsa, magának való karaktere, mint vártam. Szerettem megismerni Britt-Marie-t mélyebben, közelebbről. A múltját, gondolatait, a listáit, a bogarait. Hogy mi van a sok szösz-szedegetés, szoknyaránc-elsimítása mögött. Hogy milyen félelmek gyötrik. Örültem, hogy egy ilyen fura, de szerető közegbe került Borgban.
Mégis: sosem tudná felülmúlni Ovét. Ebben a történetben nem volt annyi szívtépés, báj, romantika és édesbús hangulat számomra. Kevésbé rántott magával.
Akkor kapott el igazán az az érzés, amire vágytam tőle, amikor Kenttel való kapcsolatán, és magán az életen merengett Britt-Marie.

“Because life is more than the shoes your feet are in. More than the person you are. It's the togetherness. The parts of yourself in another. Memories and walls and cupboards and drawers with compartments for cutlery, so you know where everything is.”

A focis szál kicsit untatott benne, de a gyerekeket szerettem, igazán egyedi hangjuk volt, és kellemes meglepetés volt, hogy hogy megtalálták Britt-Marie-val a hangot.

Kicsit néhol túl keserű volt, kicsit kilátástalan, aztán megcsillant a remény, jött valami nevetnivaló, vagy nevetnivalón képtelen dolog, és egészében egy jó történet kerekedett belőle.
Hogy a végén hol köt ki Britt-Marie az kérdés. Nem volt rossz a befejezés, de nem ilyenre számítottam.

Értékelés: 10/8"Ha." :D Vegyetek szódabikarbónát és használjatok mindig poháralátétet! Ó és etessétek a hozzátok tévedő patkányokat Snickersszel! :)


“A few years turned into more years, and more years turned into all years. Years have a habit of behaving like that.” 



Újraolvasós lesz valamikor. :) 

Vissza a Roxfortba

$
0
0

A Pottermore oldal már él és virul egy ideje, és sok Harry Potter rajongó gyülekezik ott, hogy mindenféle interaktív roxfortos élményben vegyen részt, pl. megtudja, melyik házba osztaná be a Teszlek süveg, vagy hogy mi lenne a patrónusa. Engem bevallom valamiért nem csábított még el soha az oldal, nem vagyok regisztrálva, így legtöbbször lemaradtam a mindenféle plusztartalmakról, nyalánkságokról, amiket Rowling közzétett ott. Most azonban kiadtak egy csokornyi e-könyvet, amik egy sor rövid sztorit, háttértörténetet, apró pluszinformációkat tartalmaznak a kedvenc varázsvilágunkról. Természetesen Rowling anyánk tollából. :) 
Ezek a kis könyvek a Pottermore-on található írások egy részből állnak. 

Nagyon tetszetősek a borítók, el tudnám képzelni őket valódi kiadott könyvként is, persze szép apró, bársonykötéses, exkluzív verzióban. Jól mutatnának, mint titokzatos és elegáns bájitalkönyvek, amiből kinézhetjük a Százfűléfőzet receptjét... És ki is nézhetjük valóban! :) A három kötet közül kettő rövid történeteket tartalmaz, főként szereplők köré összpontosulnak a benne levő írások, a harmadik pedig egy guide - na persze nem az a nagy, igazi, mindent összefoglaló rowlingi kalauz, amire évekkel ezelőtt ácsingóztak a Potter-rajongók, hanem csak egy kis nyúlfarknyi tárlatvezetés. 

A guide-dal kezdtem a sort, aminek teljes és becses címe: Hogwarts: An Incomplete and Unreliable Guide. ;) Ez volt talán az a három közül, ami a legkevesebb új infót tartalmazta, de azért jólesett kalandozni a varázsvilág és a Roxfort már jól ismert helyein. Szó esik a beosztási ceremóniáról, nevezetes varázstárgyakról, úgy mint a Merengő, az időnyerő, a Bölcsek köve, Edevis tükre, a Tekergők Térképe, aztán a roxforti portrék lakóiról (Sir Cadogan), és a kastély szellem-lakóiról is.
Kedvens kis tid-bitek ebből a részből:

- Moaning Myrtle neve (Hisztis Mirtill) eredetileg Wailing Wanda volt. :D
- Hatstall: amikor a Teszlek Süveg 5 percnél többet gondolkodik egy tanuló beosztásán. Harryék évfolyamáról Hermione és Neville került legközelebb ahhoz, hogy Hatstall legyen belőle. Híres Hatstall volt McGalagony és Peter Pettigrew. Előbbinél A Hollóhát és a Griffendél közt, utóbbinál pedig a Griffendél és a Mardekár közt ment a huzavona. A végkimenetelt tudjuk.
- A Hugrabugos klubhelyiség bemutatása, amire a könyvekben sosem került sor.
- Ó és összeért a két kedvenc fandomom: megemlítésre került a Tuatha Dé Dannanés kincseik, amik a Feverben is nagy szerepet játszanak. :))

A Short Stories from Hogwarts of Heroism, Hardship and Dangerous Hobbies két főszereplőre - McGalagonyra és Lupinra - és két mellékszereplőre - Trelawneyre és Kettleburnre - összpontosít, az ő korábbi életükről mesél benne Rowling. McGalagonyt története volt számomra a kedvenc ezek közül. 

"Remus’s Patronus is never revealed in the Potter books, even though it is he who teaches Harry the difficult and unusual art of producing one. It is, in fact, a wolf – an ordinary wolf, not a werewolf. Wolves are family-orientated and non-aggressive, but Remus dislikes the form of his Patronus, which is a constant reminder of his affliction. Everything wolfish disgusts him, and he often produces a non-corporeal Patronus deliberately, especially when others are watching."

A Short Stories from Hogwarts of Power, Politics and Pesky Poltergeists szintúgy karakterközpontú, Dolores Umbridge, Horace Slughorn (Lumpsluck), Mógus prof (Quirrell) és Hóborc (Peeves) kerülnek benne terítékre, és rajtuk kívül megtudjuk a legfontosabb infókat a valaha volt összes Mágiaügyi Miniszterről a 18. század elejétől napjainkig. 
Az egyik legérdekesebb apróság ebben a részben: 

"Quirrell is, in effect, turned into a temporary Horcrux by Voldemort." :O 

Értékelés: a HP-rajongóknak sosem elég ebből az univerzumból szerintem, így aztán ezek a kis apró információmorzsák, érdekességek, összefoglalók is nagyon jólesnek amikor épp nem a valódi köteteket olvassuk újra, ki tudja hányadjára. ;) Szerintem jobban sikerült "kiegészítők", mint a Kviddics évszázadai és a Legendás lények voltak. Most már ezek is hozzátartoznak a HP-hez számomra. 

A képek illusztrációk. Forrás: tumblr

A kötetekék szókincsfejlesztésnek sem utolsók, rengeteg nem köznapi szó és kifejezés van bennük - persze most már kezdem ezt megszokni Rowlingtól. :) Íme, egy kis szószedet a végére: 

Érdekes szavak, kifejezések:

Hogwarts: An Incomplete and Unreliable Guide
- thorny question: fogas kérdés
- thorny: bonyolult
- eponymous: névadói
- altruistically: önzetlenül, önérdek nélkül
- interloper: csempész
- impel: hajt, rávisz, ösztökél
- devilment: ördöngösség, gonoszkodás
- bane: baj, vész, veszedelem
- simulacrum: bálványkép, árny
- incumbent: hivatalnok, tisztviselő
- brash: pimasz, rámenős, hetyke
- visor: sisakrostély (vagy maszk, álarc)
- to be wary of sg.: nem bízik valamiben
- imbibe: magába szív
- newfangled: újkeletű, újmódi, hipermodern

Short Stories from Hogwarts of Heroism, Hardship and Dangerous Hobbies
- burgeoning: bimbózó
- accolade: elismerés, jutalom
- buffoon: bohóc
- itinerant: vándor, kóborló
- tumbledown: rozoga, roskatag
- smitten: megigézve, elbűvölve
- eschkew: kerül, kikerül, elkerül
- gullible: naiv, hiszékeny
- chicanery: álokoskodás, ravaszkodás, fondorlatoskodás
- august: tiszteletre méltó, magasztos

Short Stories from Hogwarts of Power, Politics and Pesky Poltergeists
- frolicsome: pajkos
- furbelow: fodor, cicoma
- complacency: önteltség, önelégültség
- ineffably: kimondhatatlanul
- reprehensible: kifogásolható, elítélendő
- espousal: kéfogó, menyegző, támogatás
- depose: lemondat, elűz
- infraction: megszegés, áthágás
- doting: túlzottan rajongó 
- assuage: enyhít, csillapít, lecsendesít
- fraught: kockázatos, veszélyes
- estwhile: hajdani 
- blunderbuss: mordály
- all and sundry: kivétel nélkül, boldog boldogtalan, mindenki

Könyvbár - Harry Potter és a titkok kamrája menü

$
0
0
Budapesten csuda dolgok vannak! :) Például egy Könyvbár & Restaurant nevű étterem, ahol regényeket főznek meg. ;) Nem csalás, nem ámítás, kb. kéthetetnte egy-egy könyv van a porondon, vagyis a terítéken, aminek jellemzőit, jeleneteit, hangulatát próbálják kreatívan visszaadni a séfek a tányérokon. Már korábban is hallottam a helyről, tavaly ősszel meg is céloztam a Harry Potter és a bölcsek köve menüt, de végül úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni rá. 
Idén idejekorán foglaltunk asztalt Zakkant bloggerinával, és felfaltuk a titkok kamrája ínycsiklandó és ötletes ételeit. 

A Harry Potter és a titkok kamrája menü a következő volt: 
  • Egyél csigát! (csiga escabeche spanyolosan, amaránttal) 
  • Százfűlé-főzet (parajos zöldfűszer-krémleves, tormás hasé) 
  • Baziliszkusz (Ropogós kacsacomb, sütőtökös tészta, gránátalma jus) 
  • Varázslóüst (Burgundi vaddisznóragu zöldségekkel) 
  • Bogoly Berti féle Mindenízű Muffin (Meglepetés muffin-válogatás két személyre) 

A virágon is egy pókgyűrű csücsül. :)

Még a rendelésünk előtt kaptunk ajándékba egy kis pirítóst, levendulás vajkrémmel, és egy kis kupicányi sütőtöklevest, aminek tökmag és tökmagolaj volt a tetején. Ahh, éljen a gourmand kaja. :D 
A főzet!
Zakkant csigát evett, én pedig a Százfűléfőzettel kacérkodtam - szerencsére nem változtam át macskává, és más muglivá vagy varázslóvá sem. A csigákat nagykarimájú tányérban hozták, és az amarántmagok, meg az egész ízharmónia nagyon rendben volt (megkóstolhattam :D). A Százfűléfőzet pedig sűrű volt, krémes, és nagyon autentikus volt abból a kupából inni. :) 
Főételnek mindketten a Varázslóüstöt választottuk - engem birizgált azért a Baziliszkusz is, de nem bánom, hogy az üst mellett döntöttem, a burgundi, boros húsok nagy kedvenceim. A ragu nagyon finom volt, bőséges, jól fűszerezett és hát a tálalás... pazar! Igazi varázslatot kaptunk! A kis bográcsban tálalt finomság alatt gallyacskákból farakás volt, amit egy szárazjeges trükkel keltett életre a pincér, és az szuper hosszú ideig füstölt nekünk. :) Nagyon misztikus volt, és nekem a Tiltott Rengeteget juttatta eszembe.

A Mindenízű Muffin-válogatást sem hagyhattuk ki a végén, bármennyire tele is voltunk már. A muffinkák aprók voltak és mindet megfeleztük, hogy egyikőnk se maradjon ki az ízorgiából - legyen az sós vagy édes. :) Sorolom milyen ízek voltak: sajtos, vargányás (a tetején bacon), szőlős, málnás, csokis, céklás (ennek a tetején volt torma és wasabi), mákos, narancsos, mandulás és hagymás (a tetején gyöngyhagyma). Középen a tányéron voltak még gumicukrok is, csontváz és macska alakúak, és néhány szem mindenízű drazsé, amit régen lehetett kapni zacsiban. :)

A kis nyúlánk gombák külön tetszettek.

Saját fotók.
A dekoráció is nagyon tetszett. A főhelyen természetesen a kötet angolul és magyarul, fehér baglyocska, pókok, süvegek, tökök mindenütt. :) Volt egy óriási Aragog is a falon a könyvespolcokon. A papíralátéten pedig, ami az asztalokon volt HP és a titkok kamrája idézetek voltak. 

A hangulat és az ételek is csillagos ötöst érdemelnek, igazán fantasztikus, hogy egy ilyen tematikus étterem megvalósulhatott itthon, és ilyen szuperül működik. :) 
Kaptunk egy kvízt is, amivel lehet Könyvbáros utalványt nyerni, remélem nyerünk, de ha nem nyerünk, akkor is visszatérek még - ha másra nem, a következő HP kötetre. ;) Azkabani fogoly-fogást, hippogriff fantázianevű ételt, időnyerő koktélt és a Mézesfalás minden kincsét vízionálom. :D

Köszönjük a varázslatos menüt! :) Éljen a Könyvbár

Zakkant élménybeszámolóját és korábbi cikkét a Könyvbárról a linkeken találjátok. Nézzétek meg, mert ő sokkal jobb fényképeket csinált. :D 

Ízlés, trend, sikerlisták

$
0
0
Forrás.
Amadea feldobott egy jó kis témát körbeposztnak, amiről nekem is van mondandóm. Nem is olyan rég úgyis ő gondolkodtatott el a saját ízlésem változásáról, szóval miért is ne írnék most ízlésről, trendekről, sikerlistákról egy kicsit én is, szubjektíven. 

A sikerlistákat, népszerű könyveket mindig ferde szemmel néztem. Meg lehet nagyjából mondani előre, mi köt ki ott, és kb. mennyit variálódik egy-egy ilyen lista pár hét vagy hónap alatt. Hogy lesz rajta friss Coelho, meg aktuális Potter is, és magukat szépirodalomnak álcázó lektűrök (nincs baj a lektűrrel persze). 
A mostani Libri sikerlista itt megtalálható, nincs kedvem belőle montázst csinálni, bocs! :D Aztán itt egy hasonló Lírás is. És az Alexandráé. Sok az átfedés.

Fábián Jankával engem ki lehetne kergetni a világból szerintem, de biztos, hogy Coelhót sem olvasok többet, csak mert népszerű. Ugyanígy bukó Stephenie Meyer újdonsága, A vegyész. Hótziher, hogy Meyert nem veszek többet a kezembe, annyira rettenetes volt A burok is, hogy nálam abszolút elhasalt. A Nyírd ki ezt a naplót-on túl vagyok, igazság szerint már évek óta, amikor angolul kijött, szóval kivételesen akkor a trendek előtt jártam, hahh. Csajosan és egyéb módokon meg már nem akarom kinyírni. :D Puszi Erzsi? Az meg micsoda? Nem nem. Festői szerelmek nem, Kepes nem, Fable nem. Maradt a Potter, amit már olvastam és imádtam, és persze nem csoda, hogy egy új HP mindig a sikerlisták élére ugrik és ott is marad egy ideig. :) Aztán van még ez a Likó Marcelles akármi, akiről azt se tudom ki az, de valami zenei vonal, szóval no way. Új Ulickaja, hát még a régieket se olvastam, csak egyet... Zsolnay kód? Maradok a Da Vinci kódnál. A lány a vonaton megvolt, és nem volt nagy élmény. Érthető persze, hogy most megint felfutott a film miatt. 
Szóval jól elkapáltam a sikerlistákat. De akkor mi alapján választunk? Mi alapján mondom azt, ez a könyv érdekel? 
Ezer és egy helyről tájékozódunk mi (haha "mi"), akik tulajdonképpen a könyves berkekben, a blogon, a mások könyvesblogján és a molyon és goodreadsen tengetjük majdnem minden netes szabadidőnket. :) Annyira együtt élünk a megjelenésekkel, újdonságokkal, könyves hírekkel, könyves eseményekkel, hogy inkább az adja az újdonság varázsát, amikor a könyvesboltban valami olyanba ütközünk, amiről nem tudtuk, hogy megjelent. Tehát ennek az úgymond túltájékozottságnak is megvannak a hátrányai, kevés a spontán jajjjhátezmegjelent! idevele! vásárlás. Pedig régen valahogy így ment, még pre-blogolás, és pre-ennyireazinternetenélünk időszakban. 

Forrás.
Katacita a saját posztjában nagyon jól rávilágított, hogy nekünk ez tényleg a természetes közegünk, azonban az átlagolvasó - én sem adok definíciót rá - nem biztos, hogy ilyen jól ellavíroz, vagy hogy tudja, mit hol vehet meg a legalacsonyabb áron, miért jó az előrendelés, egyáltalán hol vegyen inkább könyvet, stb. ("Mi" is lehetünk így, csak más témában, más kütyükkel, mert nem élünk benne, nincs akkora érdeklődésünk felé.) Tényleg sokan csak betévednek a boltokba, és ott választanak valamit, kicsit irigylem is őket, mert ott varázsolódnak el egy pár percre a fülszövegekben először. Nincsenek prekoncepcióik. Megnézik a sikerlistát, megnézik, mik vannak előre pakolva, vagy tematikában keresnek egy kupacot, ami közelebb áll hozzájuk, és onnan szemezgetnek. Ajándékba, vagy maguknak. A karácsonyi ajándékozás még mindig rengeteg könyvvásárlást produkál, ami szerintem tök jó, csak hát nem mindegy mi fogy, meg hogy az ajándékozott örül-e neki. Láthatóan, ha nekem választana egy kedves rokon - aki kevésbé ismer jól - a sikerlistákról egy könyvet, nem repesnék az örömtől. Az is igaz, hogy akkora könyvmolyoknak mint a "mi", nehéz ám könyvet ajándékozni, mert óriási az esély arra, hogy a, már megvan, b, nem akarjuk az adott könyvet. Még a minket igazán jól ismerőknek is listák kellenek - kívánságlista, néha akár szeparáltan is, mert pl. a szüleimnek és a barátoknak kiadni ugyanazt a listát veszélyes lehet. :) Voltak már nekem külön listáim is. Meg volt olyan, hogy az én drága szüleim nem úgy gondolták, hogy választanak a listáról, hanem megvették a teljes listát nekem... :D De a könyvajándékokat már máshogy intézzük nagyrészt. Ők is tudják, hogy én találom majd meg nagyobb kedvezménnyel, jobb feltételekkel az adott könyvet, és így rám bízzák. 
Forrás.
A Moly olvasottság szerinti legnépszerűbbjeit bevallom nem szoktam nézegetni. Most Amadeánál láttam, hogy mik azok, teljesen oké, de valószínűleg inkább a fiatalabb réteg toplistáját lehet belőle leszűrni nem a 18-49 vagy hogy vannak a szokásos kategóriák a felmérésekben; inkább 12-24. Egyre több ott a fiatal felhasználó, persze hogy Leiner Laura élre tör. :) A HP mindig, mindenhol népszerű, és sok újraolvasást fog tényleg generálni az új kötet, az illusztrált kötetek és az új filmek (én is fogok újrázni, éljen!). Ugyanígy a friss mozifilmes Vándorsólyom kisasszony, A lány a vonaton, na meg mohó jojó (Jojo Moyes) is helyet kap, nem kell ezen csodálkozni, a filmadaptációkkor mindig ez van. A többi tinglitangli, meg szerelmes, meg férfitestes valamik, amikre nem szoktam harapni, nem az érdeklődési köröm, de ha népszerű, hát népszerű (Lead, Testcsel, Lebegés, Tetovált srác?!)

A saját kívánságlistámat rendszeresen redukálom, mert rájövök, hogy amit rátettem, már nem is érdekel annyira, vagy csak egyszerűen nincs szükségem saját példányra belőle. Aztán persze mindig jön valami újdonság, amit észreveszek - molyon, kiadóknál, goodreadsen, hírlevélben, mások megjelenéses blogbejegyzéseiben, és hopp, máris gyarapszik tovább. 
Most ezek vannak a kívánságlistám tetején

Molyról.

Sokat olvasok angolul, úgyhogy néha nagyban eltérek az éppen népszerűtől, és többet figyelem a külföldi megjelenéseket is. Különösképp a kedvenc szerzőimtől. A lista első helyén álló Joanne Harrist (ami a Gentlemen and Players St. Oswaldjában játszódik!) már elő is rendeltem Bookdepóról. Az újabb Rowling és Picoult új könyve sem kérdéses. A Csernobili imára Amadea izzított rá, akármilyen kemény is, érdekel nagyon. A macskavendég rögtön Ruth Ozeki könyvét juttatta eszembe. Az emlékfoltozókból jó lenne saját példány, mert csak kölcsönben olvastam. Sovány angyalok, nem tudok róla sokat, de a fülszövege elcsábított - SŐT lehet, hogy a metrólejáróban látott reklámja miatt figyeltem fel rá, ilyen is van, na, azok a plakátok is azért hatással vannak ám a sok-sok emberre, aki nap mint nap látja őket a szeme sarkából, nem egy rossz marketing-platform. 
Jég, mint tűz: sorozatfolytatás, remélem hozza a Twister. Sasson könyve: régen nagyon imádtam a Hercegnő trilógiát, és felfedeztem, hogy azóta kimaradt pár őjabb könyv a szerzőtől. A Megmaradt Szobotkának nem olyan nagy kívánság, mert azt hiszem a PIM-en is fenn van és olvasható, de néha elkap a vágy, hogy legyenek még Szabó Magdáim itthon. 

Forrás.
Ebben aztán jócskán vannak "elfeledettnek" mondható könyvek is, vagy régebbiek, de a legfrissebb angol megjelenések is képviseltetik magukat. Nem tudnám magam beskatulyázni egyébként könyves ízlés terén. Nem olvasok túlsúlyban egy műfajt. Vannak kedvenceim, akikhez ragaszkodom, és ragaszkodom a jó stílushoz és jó történethez, csak hát ugye mi az, hogy "jó". ?
Kerülöm a most divatos NA-kat, szerelmes YA-kat, vagy csak sima szerelmes könyveket, pararománcokat, keményvonalas sci-fit, "girl"-ös thrillereket (:D). És vannak sosem olvasnám szerzők, meg a sosem olvasnám stílus, ami részben a fenti toplistás dolgokból áll... Ez vajon mit jelent? Hogy nem megyünk a fősodorral, vagy a közízléssel? Ugyanakkor mégis megyünk, mert a legtöbbünket érdekel sok-sok friss könyv, olvassuk is őket, írunk is róluk. Azt hiszem a "mi" eleve bekategorizálhatatlan. :D Vannak preferenciáink, de olyan lelkesen olvasunk össze-vissza, hogy ember legyen, aki kiigazodik rajtunk
Az meg, hogy a blogot egymásnak írjuk, részben igaz, részben viszont nem. Van azért egy olvasóbázis, aki bár nem szól, jár a könyvesblogokra tájékozódni, olvasgatni és talán talál valami neki való tök jó könyvet. A blogvilág belterjes, és érdekes módon nem is nagyon tágul, akármennyire sok új blog is születik, általában maradunk a bejáratottnál, és megvan a vándorlási listánk, kihez nézünk be, kinél mit olvasunk el, kinél kommentelünk rendszeresen. 

Nektek mi a véleményetek? 
Ó, és hát igen, örülök én is, ha bárki jelentkezik a néma tömegből, a blogolvasók közül, hogy bizony megvett valamit egy poszt hatására és még tetszett is neki. ;) 

A többiek posztjai: AmadeaKatacita, Nima, Dóri


Könyvtakaró télire - avagy hírek és újdonságok

$
0
0
Rég írtam már újdonságos-megjelenéses posztot, pedig van egy pár könyv, amire mostanában figyeltem fel, lássuk hát ezeket. :)
Vigyázat! Hosszú lesz és nagyon vegyes! ;) 

Forrás.
Először is itt van Takasi Hiraide: A macskavendég című könyve, amiről rögvest Ruth Ozeki jutott eszembe, és már emiatt az asszociáció miatt is elkezdtem vágyakozni utána... Ezen felül persze megtetszett maga a történet is, és a macskásság. Külön plusz, hogy ez egy rövidke írás, és a szerző költő, várnék tehát valami költeményszerűséget a sztoritól. Megjelenés: 2016, december 1.


Fülszöveg:"Egy ​​házaspár Tokió egyik csendes részén kis házat bérel, amelyhez hatalmas, a hagyományok szerint megtervezett kert is tartozik. Mindketten a harmincas éveikben járnak, szabadúszóként otthon dolgoznak. Kis konyhájukban egyszer csak megjelenik egy macska. Kisvártatva elmegy, de másnap megint jön, aztán megint. A házaspár finom falatokat készít külön neki, és amikor nincs ott, élvezettel idézik fel, mi mindent csinált legutóbbi látogatásakor. Vendégként kezelik, nem házi kedvencként. Hirtelen mintha új értelemmel telt volna meg a férj és a feleség élete több lett benne a fény és a szín, mígnem egy napon történik valami…



Igazi kis gyöngyszemet tart kezében az Olvasó, kivételes szépségű, metaforákban gazdag történetet, amely bepillantást enged a japán lélek különös világába és a sajátos japán gondolkodásmódba. Hiraide Takasi megbecsült költő hazájában. Regénye, amely több országban bestseller lett, lírai hangulatú képekben arról mesél, milyen megfoghatatlanok az élet rejtélyei, csak távolról csodálhatja őket az ember, ahogy a macskavendéget a házaspár, akiket örökbe fogadott."


Szintén december 1-jén érkezik egy krimiválogatás: Agatha Christie karácsonyi krimik. Ebben a kötetben csak karácsonyi történetek lesznek. Ideális ajándékba is. :) 

Fülszöveg:"Christie-t ​​karácsonyra! Így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. Bizonyára nem csak üzleti fogásról volt szó: maga a krimi királynője akart boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak egy új könyvvel minden évben. Mert Christie számára a karácsony különösen fontos volt, ami abból is tudható, hogy több regényében és elbeszélésében is az ünnep szolgáltatja a hátteret az eseményekhez. 
Az egyikben Hercule Poirot vidéken tölti a karácsonyt, és az ünnep reggelén holttestet talál a hóban, amely aztán eltűnik… 
A második történet főhőse szintén Poirot, aki majdnem negyven évvel később megint kénytelen egy vidéki kúriában karácsonyozni, és a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie. 
Majd megint csak Poirot következik, és egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja. 
Végül azért Miss Marple is kap egy emlékezetes karácsonyi szerepet. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a szelíd, kék szemű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén. 
Az írónő karácsonyi krimijeit most először gyűjtöttük össze magyarul is egy kötetben." (a Kiadó)"

Torben Kuhlmanntól két évvel ezelőtt beszereztem saját magamnak a Lindbergh-et, mert nem tudtam ellenállni a csodaszép illusztrációinak. :) Most jön egy újabb képes könyvecske a szerzőtől, az Armstrong.

Fülszöveg:"Kis lépés egy egérnek – hatalmas ugrás az emberiségnek. 

Vajon a gömbölyű és lyukakkal teli Hold egy óriási sajt, vagy csupán egy hatalmas kőgolyó? A gyönyörűen illusztrált, izgalmas történet főhőse, a kalandvágyó kisegér erre a kérdésre keresi a választ. 
A repülő kisegér kalandjait elmesélő Lindberghet a megjelenése óta több mint húsz nyelvre lefordították, világszerte gyermekek és felnőttek kedvenc képeskönyve lett. Legújabb könyvében Torben Kuhlmann, a mese szerzője és illusztrátora a bátor kisegér űrutazásával Neil Armstrong és az Apollo–11 legénysége előtt tiszteleg, akik elsőként jutottak el a Holdra."

Mia Couto: Az oroszlán vallomása - erre a könyvre Amadea miatt figyeltem fel. :)

Fülszöveg: "2008-ban ​​az a vállalat, ahol dolgozom, tizenöt fiatalembert küldött ki, hogy telepített környezetvédelmi felügyelőként dolgozzon az észak-mozambiki Cabo Delgado szeizmikus törésvonalainak geológiai feltárása során. Ezen a vidéken akkoriban az oroszlánok mind gyakrabban támadtak emberre. Ezeknek a végzetes támadásoknak a száma néhány hét alatt a tucatnyit is meghaladta. Négy hónap alatt pedig húszra nőtt…

Minél hamarabb vadászokat kellett küldeni a terepre, akik megvédik őket… Szerződtettek is két tapasztalt vadászt, akik Maputóból elutaztak Vila de Palmá-ba, ahol a legtöbb oroszlántámadás történt. A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett.

A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak.

Közelről éltem meg ezt a helyzetet. Nemegyszer megfordultam azon a vidéken, ahol ezek a tragikus események történtek, és az ott tapasztaltak nyomán írtam meg ezt a történetet, amelyet valóságos események és személyek ihlettek."

A Blacksadre pedig Nimánál kívántam rá. :) Ez egy képregény, macskafejű felügyelővel, aki kifejezetten hasonlít a híres Grumpy Catre. Szerzők: Juan Diaz Canales · Juanjo Guarnido. Megjelenik: 2016. december 7. 

Fülszöveg: "A Blacksad a világ egyik legismertebb, noir stílusú, kult képregénye végre magyarul is megjelent. Blacksad, a macskafejű nyomozó egykori szerelme gyilkosát kutatja egy nagyváros dzsungelében."


Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - rá pedig Katacita friss könyves posztjánál kaptam fel a fejem. :) Izland, 19 század, húú! :) 

Fülszöveg: "Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben. Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól. 
Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja. 
Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története."

Eredeti címe Burial Rites, angolul tervezem. 

Emma Healey: Elizabeth eltűnt. Erre a könyvre angolul figyeltem fel egy ideje, és most véletlenül láttam, hogy jön magyarul is. Nagyon szép lett a borítója a magyar verziónak, de továbbra is angolul tervezem olvasni. Megjelenés: 2016. december 2. 

Fülszöveg: "Maud ​​fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a világgal. Egyvalakit azonban nem tud és nem is akar elfelejteni: barátnőjét, Elizabethet – aki eltűnt. Vagy akiről azt hiszi, hogy eltűnt, és veszélyben van. De senki nem hallgat rá: sem a lánya, sem a gondozói, sem a rendőrök, és legkevésbé Elizabeth fia. Netán az ő keze lenne a dologban? Maud csak a házában szanaszét kitűzött kis céduláira, az érzéseire és emlékfoszlányaira hagyatkozhat, de elhatározza, hogy kideríti az igazságot, és megmenti a barátnőjét. Eltökéltsége a megszállottsággal határos. Kutat Elizabeth üres házában, az utcákon és a kertben, de időérzéke, teste és a tárgyak sora is mindinkább cserben hagyja. Az összeszedegetett töredékek végül mégis elvezetik valahová: a régmúltba, egy másik megoldatlan rejtélyhez. Sukey, a nővére röviddel a II. világháború után váratlanul eltűnt, sorsára sosem derült fény. Vajon eltűnésének rejtélye megmutatja az utat Elizabethhez?"


Nyáron olvastam Sofi Oksanentől először, a Baby Jane-t. Most érkezett egy új könyve, a Norma, ami külsejével és történetével egyaránt felkeltette a figyelmemet - a mágikus hajakról szóló sztorik mindig izgalmasak és misztikusak. :)  

Fülszöveg"Mikor ​​anyja egy borzalmas balesetben szörnyet hal, Norma Ross teljesen magára marad. Kettejüket elszakíthatatlan kötelék, egy nagy titok fűzi örökre egymáshoz – Normában varázslatos dolgok működnek: sorsát meghatározza a hajában rejlő erő, mely áldás és átok egyszerre. Hajkoronája egy nap akár egy métert is nő, és képes érzékeli a környezetét, a hangulatokat, a szándékokat, a jót és a rosszat egyaránt. Pusztít és szeret, képes gyilkolni és bájolón simogatni. Norma és az anyja elrejtették a világ elől e képességet, ezzel védve Normát a „másság” kitaszítottságától és a világtól, mely szörnyszülöttnek tartaná. Anita halála után Norma fotókat és videofelvételeket talál, mely arról tanúskodik, hogy anyja messze többet tudott lánya megpróbáltatásairól, mint amennyit neki elárult.

Ahhoz, hogy Norma megtalálja a választ, ki a felelős anyja haláláért, munkát vállal ugyanabban a családi fodrászszalonban, ahol Anita is dolgozott. Idővel Norma előtt feltárulnak a maffiaszerűen működő família ügyletei, a hajkereskedelem, valamint a nemzetközi „csecsemőgyárak” és béranyahálózatok üzelmei. Norma a hazugságok és a paranoia hálójába fonódik, küzdenie kell a szabadságért – és az igazságért. Lenyűgöző, ahogy Oksanen, a rá oly jellemző eleganciával összesodorja a múltat és a jelent, s olvasóit bevezeti a lenyűgöző hősnő, Norma varázslatos világába."

A felnőtt színezők látszólag annyira felfutottak, hogy már minden témában, minden könyvhöz, minden érdeklődési körhöz lehet találni legalább egyfélét belőlük. Azért írtam, hogy látszólag, mert kíváncsi lennék a megvett színezők és a kiszínezett színezők arányszámára. :D Én se sokat színeztem még, de direkt kicsit vettem magamnak. Most viszont jött egy cuki Pusheenos színező, aminek nem tudok ellenállni... :) Hamarosan kipróbálhatom.




Megjelent Maria Sempleúj regénye, a Today Will Be Different. A Bernadette-et annyira szerettem, hogy nagyon kíváncsi vagyok a szerző többi írására is

Fülszöveg: "A genius novel from the author of Where'd You Go, Bernadette, about a day in the life of Eleanor Flood, forced to abandon her small ambitions when she awakes to a strange, new future unfolding. 
Eleanor knows she's a mess. But today, she will tackle the little things. She will shower and get dressed. She will have her poetry and yoga lessons after dropping off her son, Timby. She won't swear. She will initiate sex with her husband, Joe. But before she can put her modest plan into action-life happens. Today, it turns out, is the day Timby has decided to fake sick to weasel his way into his mother's company. It's also the day Joe has chosen to tell his office-but not Eleanor-that he's on vacation. Just when it seems like things can't go more awry, an encounter with a former colleague produces a graphic memoir whose dramatic tale threatens to reveal a buried family secret. 

TODAY WILL BE DIFFERENT is a hilarious, heart-filled story about reinvention, sisterhood, and how sometimes it takes facing up to our former selves to truly begin living."

A nyáron megjelent egy új Lauren Weisberger regény is: The Singles Game. Régen nagyon imádtam tőle Az ördög Pradát viselt, az egyik kedvenc könyvem lett, és akkoriban minden mást is megvettem tőle, de nem jutottam el az olvasásukig... Persze ettől függetlenül, amikor megláttam ezt a kötetet, rögtön előjött a nosztalgia, és az, hogy nekem ez is kell majd... :) Mintha nem lenne elég elmaradt olvasnivalóm... :D 

Fülszöveg: "New from the author of THE DEVIL WEARS PRADA: it’s a match made in hell.

Sweeping from Wimbledon to the Caribbean, from LA to mega yachts in the Med, The Singles Game is a brilliantly entertaining romp through a world where the stakes are high – and no-one plays by the rules.
When Charlotte ‘Charlie’ Silver makes a pact with the devil, infamously brutal tennis coach Todd Feltner, she finds herself catapulted into a world of stylists, private parties and secret dates with Hollywood royalty.
Under Todd it’s no more good-girl attitude: he wants warrior princess Charlie all the way. After all, no-one ever won by being nice.
Celebrity mags and gossip blogs go wild for Charlie, chasing scandal as she jets around the globe. But as the warrior princess’s star rises, both on and off the court, it comes at a high price. Is the real Charlie Silver still inside?"

Idén olvastam Fredrik Backman egész életművét, mégsem mondhatom, hogy kész, mert november elejére megjelent a szerzőtől egy kisregény, az And Every Morning the Way Home Gets Longer and Longer

Fülszöveg: "From the New York Times bestselling author of A Man Called Ove, My Grandmother Asked Me To Tell You She’s Sorry, and Britt-Marie Was Here comes an exquisitely moving portrait of an elderly man’s struggle to hold on to his most precious memories, and his family’s efforts to care for him even as they must find a way to let go.
“Isn’t that the best of all life’s ages, an old man thinks as he looks at his grandchild, when a boy is just big enough to know how the world works but still young enough to refuse to accept it.” 

Grandpa and Noah are sitting on a bench in a square that keeps getting smaller every day. The square is strange but also familiar, full of the odds and ends that have made up their lives: Grandpa’s work desk, the stuffed dragon that Grandpa once gave to Noah, the sweet-smelling hyacinths that Grandma loved to grow in her garden.
As they wait together on the bench, they tell jokes and discuss their shared love of mathematics. Grandpa recalls what it was like to fall in love with his wife, what it was like to lose her. She’s as real to him now as the first day he met her, but he dreads the day when he won’t remember her.
Sometimes Grandpa sits on the bench next to Ted, Noah’s father—Ted who never liked math, prefers writing and playing guitar, and has waited his entire life for his father to have time for him, to accept him. But in their love of Noah, they have found a common bond.
Grandpa, Grandma, Ted, and Noah all meet here, in this peculiar space that is growing dimmer and more confusing all the time. And here is where they will learn to say goodbye, the scent of hyacinths in the air, nothing to fear. This little book with a big message is certain to be treasured for generations to come."

Kakukktojáska: Denis Guedj: A papagájtétel. Megkapó! De nem vagyok benne biztos, hogy nekem való. Mindenesetre felkaptam rá a fejem, annyira szuper ez a cím és a borító is, és igazán különleges történetnek hangzik. 

Fülszöveg: "A ​​Montmartre-on élő, nyugdíjas, kerekes székes könyvkereskedő, Pierre Ruche rejtélyes levelet kap Amazóniából, amelyet barátja, Elgar Grosrouvre írt neki nem sokkal a halála előtt, és amelyben rátestálta csodálatos matematikai könyvgyűjteményét. Hogy megértsék Elgar halálának különös körülményeit, Pierre a barátnőjével és annak három gyermekével együtt kénytelen belevetni magát a matematikába…

Elgart vajon a maffia gyilkoltatta meg? Talán mert felderített egy rettenetes titkot és megoldott olyan híres feltevéseket, mint a Goldbach- vagy a Fermat-sejtés? Vagy esetleg mégiscsak öngyilkos lett volna, netán egyszerű baleset áldozatává vált, miközben munkája eredményeit akarta tűzre vetni? Talán éppen Elgar Pierre-re hagyott könyvtára rejti a talányokra adott válaszokat…

A kalandos barangolás a számok birodalmába vezet, egészen a matematika születéséhez, és végigjárja mindazokat a helyeket, ahol ez a tudomány átalakult az idők folyamán Indiától Egyiptomig, Szürakuszaitól a Kaukázusig, egészen a tudományos akadémia üléseiig. Dennis Guedj mesterien vegyíti a humort, feszültséget a tudománytörténet iránti rajongással, és számos rejtélyen átívelő cselekménye segítségével mutatja be a trigonometria, algebra, számelmélet, geometria és valószínűség-számítás terén elért legnagyobb eredmények születését."

Edith Pattou: Északfi című könyve egy kedves téli mesének tűnik.

Fülszöveg: "A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart. A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet."



El vagyok maradva még az első kötettel is, de már megérkezett Sophie Hannah Agatha Christie-s krimijeinek, az Hercule Poirot új eseteinek második kötete is, A zárt koporsó. A borító most is igényes. Majd előbb-utóbb sorra kerül ez is... :)

Fülszöveg:"Hercule Poirot és Edward Catchpool visszatér! 1929 októberében egy írországi kastélyban vendégeskednek, a híres írónőnél, aki nyomozó gyerekekről írja a könyveit. Az alkalmazottakon kívül ott az egész család is: a fia, a menye, a lánya, a leendő veje meg két ügyvéd. Athelinda Playfordnak most természetesen valódi gyilkossággal kell szembenéznie. A különös nyomozópáros sikerrel göngyölíti föl az egyszerűnek látszó, valójában nagyon is szövevényes esetet. Ugyanis ha egy dúsgazdag nő haldokló titkárára akarja hagyni a vagyonát, az érthetetlen. Ha a titkárt valaki meggyilkolja, az várható. Viszont ha kiderül, hogy a titkár nem volt halálos beteg, a családtagoknak meg alibijük van, az szokatlan. Ebből a labirintusból csak a kis szürke agysejtek tulajdonosa találja meg a kiutat."


Benneteket mi érdekel legjobban ebből a kupacból? Vagy a kupacon kívülről? 

Kotta és ecset - művészet és asszociációk

$
0
0
Forrás.
A Témázunk ehavi témája igazi csemege és szinte kimeríthetetlen. Most mégis csak ketten mini-témázunk vele. Remélem azért lesznek akik csatlakoznak hozzá, színesítve a palettát. ;) Fedőneve Kotta és ecset - könyvekről másként: asszociációk, zene és művészet. 

Asszociációk - violinkulcs

Biztosan sokszor előfordult már veletek is, hogy egy bizonyos képről rögtön x könyv hangulata ugrott be, teljesen illett hozzá, pedig valószínűleg semmi közük nincs egymáshoz. Vagy hogy egy zene befészkeli magát olvasás közben a fületekbe, és ahhoz a történethez kötitek. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy sok popkulturális referencia van némelyik regényben, és megemlítik a szerzők, hogy mit hallgatnak a karakterek a könyvlapokon. Ha már ezzel kezdtem, bele is bonyolódok a zenei részbe, mert nálam ez a rövidebb felvonás, nem vagyok ugyanis zenés. Ki lehet kergetni a világból olyan kérdésekkel, hogy milyen zenét szeretek. -.- Egy szerencsétlen would-be udvarlómat is elkapáltam egyszer, mert ez volt az első kérdése hozzám - hát az utolsó kérdése is maradt, evvan. :) Bezzeg, ha azt kérdezte volna, hogy milyen könyveket szeretek, lehet, hogy még mindig ott ülnénk. :D 
Forrás.
Egyenesen gyűlölöm, amikor elkezdenek a könyvekben arról beszélni, hogy milyen zenét hallgatnak meg szeretnek. Elkezdi játszani az agyam azt a lemezt, hogy ezt nem hiszem el, meg hogy ezek kik, meg hogy én ugyan nem fogok utána keresni, mert megzakkanok, ha el kell indítsak egy youtube zeneklipet, hogy megnézzem milyen zenéről van szó. Kb. 10 másodpercet szoktam bírni egyébként is, ha valaki "mutat" nekem egy zenét, és aztán udvariasan hazudok róla valamit, miután kinyomtam, és eltelt annyi idő, hogy hihető legyen, hogy végighallgattam. Komolyan, engem senki ne kínozzon zenével! És ez nem azt jelenti, hogy sose hallgatok zenét, mert de, rádiózenét, meg amit a Zemberem szeret és megszerettette velem (hálisten ő sose kérdezte meg milyen zenét szeretek :D - szegényt lehet idejekorán lepattintottam volna!). De a könyvekből nekem nem hiányzik zenészek és zeneszámok emlegetése. Az agyam át is siklik ezeken. Az időutazó feleségéből rémlik nagyon, hogy mennyire nem tetszett a sok - számomra - ismeretlen együttes és énekes emlegetése, ne adj Isten idézgetés a zenékből. Blahh. Köszönöm, de ne. 

Három kedves könyves-zenés dolog jut eszembe, az egyik szintén Az időutazó feleségéhez köthető (micsoda paradoxon), a filmzenét ugyanis nagyon szerettem: Lifehouse: Broken


A másik a Coldplay Paradise című száma, amit abszolút a Pi életéhez kötök, és amit imádok és rongyosra bírok hallgatni. :) 


A harmadik pedig a Nővérem húgának az egyik zenéje, de ezt már annyira nem szeretem, mint akkortájt, amikor kijött a film. 

És akkor vágjuk is el gyorsan itt a zenéket, mert túladagolódtam. :D 

Asszociációk - ecset 

A "kép a könyvhöz" vonalat eléggé szeretem, mindig teszek is képeket a könyvértékelő posztokba, és általában nem csak a borítót, hanem valami mást is még. Ha van időm, a pinteresten szoktam keresgélni, és bepasszintom azokat a rajzokat, illusztrációkat, amik szerintem illettek a könyv hangulatához.
Forrás.
Ehhez a szekcióhoz most nem kerestem címeket és hozzájuk képeket, viszont az alább linkelt posztokban szerintem sikerült legalább egy olyan képet találnom a könyvhöz, ami illett a hangulathoz.

Marija Morevna és a Halhatatlan
Mr. Gwyn
Arkangyal éjjel
Off the Page
Sárkányok, farkasok és almák
Lépcsők városa
Magyar szeretők
A másik én 
Londinium hercege

Sokszor előfordul, hogy szinte látom magam előtt, milyen képet szeretnék illusztrációként betenni a posztba, de olyankor még csak hasonlót sem találok. :) Murphy. Nekem valahogy kellenek a képek a szöveg mellé, meg kell néhol törni a sorokat. :)

Művészet - festészet

Az asszociációkon túl vannak még a konkrét művészeti adalékok a könyvekben, és ehhez nem feltétlenül kell non-fictiont olvasni, vagy művészeti albumokat pörgetni. A regényekben is sokszor beépítik a művészeti alkotásokat, és ha jól csinálják, az embernek lesz kedve utánanézni. Régen olvastam már, de nagyon megragadott a Leány gyöngy fülbevalóval, aminek középpontjában az azonos című Vermeer festmény áll, meg persze Vermeer maga. :) A holland festő akkor ezután annyira érdekelt, hogy sokat nézegettem más képeit is, elolvastam a szintén az ő egyik képe köré épített A jácintkék ruhás lány című Susan Vreeland regényt, sőt, még a Vermeer van Delft életregényét is kivettem a könyvtárból. Az más kérdés, hogy azt végül nem olvastam el.


A Leány gyöngy fülbevalóval az egyik kedvenc könyvem lett a magával ragadó hangulata miatt és amiatt, amit a festészetről a festésről az alkotás folyamatáról bemutatott. Máig emlékszem azokra a jelenetekre a könyvből, amikor Griet a műtermet takarítja, és felmerül benne, hogy megmoshatja-e az ablakokat egyáltalán... Mennyire lesznek mások akkor a fényviszonyok az alkotáshoz a festő számára?

Vermeer képei

A Vermeer-regényes korszakomban akadtam rá Deborah Moggach Tulipánláz c. regényére is, amiben szintúgy festészet volt és a 17. századi Hollandia.



És ha már Leány gyöngy fülbevalóval, Tracy Chevalier másik könyve, A hölgy és az egyszarvú c. könyve is magával ragadott - habár nem annyira, mint az első -, amiben falikárpitok szerepeltek. Utána is kerestem a képeknek, és máig emlékszem rájuk, nem úgy, mint a könyv történetére... :)




Ha művészet, akkor feltétlenül eszembe jut még  Alessandro Baricco, neki is a csodás Mr. Gwynje, aki szavakkal festett portrékat. Az a könyv egyszerűen elvarázsolt. 

Művészet - épületek és szobrászat 

Őszintén megmondom, legtöbbször nem szokott nagyon érdekelni, hol játszódik egy regény, de amikor ténylegesen szerepet kapnak az adott ország-város épületei, szobrai, nevezetességei, akkor mindig jobban odafigyelek. Ki mást is hoznék fel példaként, mint drága Dan Brownomat, akivel végignyomoztam Rómát az Angyalok és démonokban, és akivel Velencében és Törökországban is jártam már, és élvezettel olvastam minden kis kultúrtörténeti morzsát a Mona Lisától kezdve a grálon át Dante halotti maszkjáig. Vele barangolni néha nagyobb élménynek tetszett, mint amikor a saját szememmel láttam Olaszország nevezetességeit.

Angyalvár
Ezt nem bírtam kihagyni. :D Forrás.
Dióhéjban ennyi jutott eszembe a témáról, de lehetséges, hogy közben majd fel-feldereng még valami a korábbi olvasmányokból. :) Ti szívesen olvastok olyan könyveket, amikben művészeti, kulturális adalékok vannak, amik utána nézésre késztetnek, vagy épp csak mesélnek a festészet, szobrászat , zeneszerzés, egyáltalán az alkotás rejtelmeiről? Vagy a másik vége a témafonálnak: vannak olyan képek, zenék, amik bizonyos könyvekhez kötődnek számotokra és különösen kedveltek?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek kottája és ecsetje:

Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister,

Amit még idén elolvasok

$
0
0
Forrás.
Akárhogy is nézem, vészesen közeleg az év vége. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy á, még több, mint egy hónap van karácsonyig, az advent hetei elsöpörnek majd mellettünk, és karácsony után a két ünnep közti időszak szintén észrevétlenül szokott elszelelni, szabadságok ide vagy oda. :) Persze bizonyára találunk majd időt a tovasuhanó napokban az olvasásra is, na de vajon mennyit még? Mi fog még beleférni az évbe könyves szempontból? 

Novemberben eddig sokkal-sokkal kevesebbet olvastam, mint akartam volna, így alakult. Ez azonban sajnos kicsit megborította az előzőleg eltervezett könyvlistáimat is, és igyekeznem kell, ha pl. tényleg teljesíteni szeretném a várólistacsökkentős játékot.

Amiket idénre még beterveztem, azok tehát a következő könyvek:

Megkezdettek és recik:
- Jordi Llobregat: Vesalius titka
- Sylvain Neuvel: Alvó óriások
- Steven Rowley: Lily és a polip
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

♥ HP-újrázás:
Harry Potter and the Philosopher's Stone - illusztrált
Harry Potter and the Chamber of Secrets - illusztrált


Vcs-k:
- Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: Kulcs
- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita

És hogy legyen egy 10. is a sorban:
- Tóth Krisztina: Pillanatragasztó - mert megkívántam hirtelen.

Ennél több szerintem nemigen csúszik be, így is van benne monstrum is. :)

Saját képek.


És nektek - hány oldal fér még bele az évbe? ;)


Poszt-turkáló: Harry Potter és a bölcsek köve

$
0
0
Mary GrandPré illusztráció részlete.
Bubumackónak megígértem, hogy majd áthozom a blogra a régi Harry Potteres posztjaimat, mert hát nem járja, hogy ekkora HP rajongó vagyok, amit szoktam is büszkén hangoztatni, a keresgélők mégsem találnak bejegyzéseket az egyik legnagyobb kedvencemről a blogon. Ennek a magyarázata természetesen ismét a freeblog halálában keresendő.

Amikor legutoljára újraolvastam a köteteket, még a freeblogon voltam, ami valami mágikus pálcasuhintásra eltűnt... De az írások megvannak, és most mind átkerül ide is. Ez azért is lesz érdekes, mert előfutárai lesznek ezek az áthozott posztok a NAGY HP ÚJRAOLVASÁSNAK, amit még idén elindítok az illusztrált kötetekkel. ;) A lelkesedésem okán valószínűleg egy teljesen új posztsorozat is fog születni a sokadik újrázáskor is.

Következzenek addig is a 2010/2011-ben írt posztok.



J.K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone


1. Szín: Könyvesbolt
Idő: 2000 tavasza vagy ősze (?)


PillaAnya: - Vegyük meg ezeket a könyveket, biztos tetszeni fog!

Nekem ez a kiadás van meg angolul.
Közepes méretű gyerekPilla: *kezébe veszi a Harry Potter és az azkabani fogoly című kötetet, gondosan megforgatja, elolvassa a hátoldalon a szöveget, melyben mindenféle sületlenség szerepel, például bezonyos varázslóképző szakiskola* - Ez mekkora hülyeség! *Pilla visszateszi a halomra a könyvet


(Update! Két közbülső jelenettel kiegészítve, PillaApa tollából :))

2. Szín: Otthon

Idő: 2000. december 3. este


PillaApa: *Megérkezik külföldről*: "... ezt a könyvet pedig a Heathrow-n kezdtem el böngészni, amíg vártunk. Az első néhány oldal elolvasása után megtetszett. Baglyokról, varázslókról, meg valami fúrókat gyártó cégben dolgozó fickóról volt szó benne. És egy macska térképet olvas benne! Nagyon élvezetes a stílusa angolul. Megvettem. Mit szóltok hozzá?"

3. Szín: Otthon

Idő: 2000. december közepe

PillaAnya és PillaApa: "- Tudtad, hogy megjelent magyarul is? Vegyük meg neki Karácsonyra!"


4. Szín: több helyen
Idő: 2000 december


*Pilla mégis akarja a könyveket*

*Őrült rohangálás, mert Pillának csak a 2-3-4. kötetet lehetett megszerezni városban, PillaKeresztapa elszalajtása könyvesboltokba másik városban, mission completed!*

5. Szín: Pilla, ágyban

Idő: 2000. december 24. éjféltájt
*olvas, varázsolódik, beleszeret, imád*

Harry Potter és a bölcsek köve - annyian ismerik és szeretik, hogy szinte alig kell bemutatnom, de mégis, én szeretek róla írni, olvasni, böngészni, bármit, ami vele kapcsolatos. A Harry Potter univerzum, bármennyire is vonakodtam az elején, teljesen magába szippantott ezzel az első kötettel kezdve, és máig a kedvenc könyvsorozatom. Többször olvastam magyarul, angolul, hallgattam angolul, anno még szótáraztam is kis füzetkébe a varázsszavakat. Megalapozta az angoltudásomat, úgy hogy közben jól is szórakoztam.


Rövid tartalom az én fogalmazásomban, akit nem érdekel, ugorja át :D :
Harry 11 éves és édesanyja húgánál lakik, mert szülei meghaltak. Sanyarú körülmények közt tartják a szegény árvát, a lépcső alatti gardróbban alszik, unokatestvére levetett ruháit hordja, és nyíltan gyűlöli őt Vernon bácsi és Petunia néni. 11. születésnapján minden megváltozik: levelet kap, és ellátogat hozzá Hagrid, egy óriási szőrös behemót, akinek bozontos szakálla lehet akármilyen ijesztő, bogárszemei melegen csillognak :) Harry megtudja, hogy szüleit a gonosz Voldemort ölte meg, és hogy ő maga varázsló, méghozzá az egész varázsvilágban ünnepelt és híres. Levelet kap a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából, és megkezdi tanulmányait. De a vizsgák borzalmain túl más is leselkedik rá...


Mit szeretek ebben a könyvben? Mit nem? Mindent, a karakterektől, a cselekménybonyolításon és stíluson át, a csavarokig, poénokig, rejtélyekig. Minden oldalán történik valami, nincs felesleges, érdektelen vagy unalmas mondata.


Mary GrandPré illusztráció.
A teremtett világ egyedi és utánozhatatlan. Persze nagyon angol, de jó is ez így. Bentlakásos iskola, egyenruha, szabályok. De minden varázslattal van átitatva: pálcák, varázstárgyak, seprűk, bájitalok.

Kedvenc karakterem sokáig Hermione volt, akit példaképnek is tekintettem, és akiből - nem tévedés - gimnáziumi felvételi vizsgát tettem, és esszét is írtam :D. Később rájöttem mennyire szeretem Hagridot és Ront is, és hogy mindenki rettenetesen a szívemhez nőtt a könyvben.


Mary GrandPré illusztráció.
Milyen volt újraolvasni? Akárhányadszorra is, élveztem. Hiába tudom a végét, a csattanót, a részletek újra lenyűgöztek, és érdekes volt újra rácsodálkozni dolgokra. Edevis tükrének jelenete nagyon szép volt. Az első olvasáskor eszembe nem jutott volna a felirat "titka" :) A csapóajtó alatt történtek kicsit már összefolytak az emlékezetemben, ezeket különösen szerettem újra átélni. Emlékszem a mérgek feladványán sosem volt kedvem részletesen elgondolkodni, hiába, talán mégse vagyok egy vérbeli Hermione.

A magyar kiadás. Nagyon a szívemhez
nőtt ez a kinézet.
Harry alakját a könyvben sokkal szerethetőbbnek találom mint bármelyik filmadaptációban, és most is jó volt viszontlátni az igazi könyv-Harryt annyi év után a Radcliffe-Harryvel :))) ... A Weasley család csodás, és imádom a lüke Fred-George párost, akik a legjobb sorokat nyögik be. 

Érdekes volt, hogy találtam egy utalást, ami persze anno fel sem tűnt, csak most ütött rögtön szöget a fejembe (SPOILER annak aki nem olvasta még az 5. kötetet!):


"Harry had the horrible feeling, that Snape could read minds." :))

(SPOILER vége!)


Kedvenc idézeteim az első kötetből:


"After all, to the well-organised mind, death is but the next great adventure." - "A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete."

"It does not do to dwell on dreams and forget to live, remember that." - "Rossz úton jár aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."

Mary GrandPré illusztráció.
Értékelés: 10/10 Mi más is lehetne, akár angolul, akár magyarul, kemény vagy puhakötésben, 10-20-30 vagy 98 évesen is. :)
A könyvet hangoskönyvként hallgattam ezúttal, Stephen Fry előadásában.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A posztom kicsit furcsa számomra, nem értem, miért akartam annyira összefoglalni a történet elejét, ami tényleg közismert, de sebaj. Így visszagondolva mindig elámulok, hogy mennyi minden is fért bele ebbe az ominózus első kötetbe, mennyi alapot épített ki Rowling, és mégis, mennyire komplex cselekményt sikerült ebben a könyvben is létrehoznia az univerzumába való bevezetés mellett.

Nagyon hiányzik már ez a varázslatos világ, amiben hamarosan újra nyakig merülök! Sőt - nagy levegővel egyenesen a felszín alá, és elő se bukkanok az All was wellig. :)

Érkezik a többi poszt-turkálós poszt is hamarosan! 

Poszt-turkáló: Harry Potter és a titkok kamrája

$
0
0
Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a régi Harry Potter posztok átmentése a második kötettel, a Harry Potter és a titkok kamrájával. Ezt a részt is irtó gyorsan befaltam azon a bizonyos karácsonyon, amikor megkaptam ajándékba az első négy kötetet egyszerre. Hosszú-hosszú évekig ez volt a kedvenc kötetem a sok akció és izgalom miatt. A mai napig az egyik kedvenc jelenetem az anagramma és a Baziliszkusz, és Ginny, és óóó Gilderoy is itt jött, és a tündérmanók és Fawkes... Túláradó lelkesedéssel tudok erről a kötetről beszélni, bár tény, hogy később aztán a 6. és 7. részek kiütötték kissé a nyeregből, de mindenképp dobogós. Sokszor újraolvastam már, angolul és magyarul is, hangoskönyvben és papíron. Ez a poszt 2010 végéníródott, az akkori újraolvasásról. 

Hessberöpsi tündemanca! ;) 

J.K. Rowling: Harry Potter and the Chamber of Secrets

“Where is she?” asked Harry, grabbing the tape measure and unrolling his own homework. “Somewhere over there,” said Ron, pointing along the shelves. “Looking for another book. I think she’s trying to read the whole library before Christmas.”
Harrynek nincs eseménytelen tanéve. A második kötetben egyik kalandos fordulat követi a másikat, kezdve Dobby, a házimanó megjelenésével, a repülő Ford Anglián keresztül egészen a rejtélyes történésekig, amik komoly jelentőséggel bírnak hőseink életében és a későbbi kötetek szempontjából is rendkívül fontosak. A titkok kamrája 50 év után ismét kitárul, és a benne lakozó szörnyeteg megtámadja a sárvérűeket. Harry, Ron és Hermione százfűléfőzet segítségével próbálják vallomásra bírni a vélt tettest, de kiderül, rossz nyomon jártak - nem mintha a későbbi pókösvény sokkalta jobb út lenne, de így, vagy úgy végül Harryék lesznek akik megoldják a rejtélyt. Harry pedig újfent szemtől szembe kerül ősellenségével.


Röviden ennyit mondhatok el a tartalomról spoilermentesen, a következőkben lehet hogy lesznek spoilerek, aki nem olvasta a második kötetet, annak finite incantatem itt. ;)

A második kötetet közvetlen az első után olvashattam el, benne volt a karácsonyi pakkomban 10 évvel ezelőtt, és két nap alatt fel is faltam az egész könyvet. Évekig ez volt a kedvenc részem. Szívdobogva olvastam a titkok kamrájában történteket, és sokáig úgy emlékeztem, minden oldalon izgalom várt, és mindig történt valami. Most az újraolvasáskor rá kellett jönnöm, nem csak az emlékeimben él olyan nagyon élénken izgalmas képekben. Elképesztő, de körülbelül ugyanannyi oldalba, mint az első könyv - amibe szintén bele kellett zsúfolni jó sok mindent Harry és Voldemort történetétől kezdve a varázsvilág, a kviddics és persze a bölcsek köve alapjaiig -, szóval hogy ugyanennyi oldalba ezúttal hogy tudott Rowling megállás nélküli feszültségben bemutatni ennyi mindent...


Színre lép a kelekótya Dobby, ellátogatunk Weasley-ék Odújába, repülő autón jutunk el a Roxfortba, ahol szétver minket a Fúriafűz, találkozunk Gilderoy Lockharttal és közben a titokzatos suttogások és kővé dermesztések is elkezdődnek, majd követi mindezt szorosan Hisztis Myrtle, a százfűléfőzet, a találgatások Mardekár utódjáról, Tom Denem titkos naplója és Aragog, hogy végül az egész egy nagy színes mozgalmas gömbbé formálódva értelmet nyerjen a Titkok kamrájában, ahol hajszálon múlik, hogy Voldemort ismét vissza nem nyeri erejét és hatalmát.


Hogy mindeközben összesen 250 oldalba hogyan sikerült Rowlingnak a szokásos humoros, csipkelődős jeleneteket, rivallót, tündérmanókat, csigaöklendezést, párbajszakkört, párszaszót, Félig Fejnélküli Nick buliját, Dumbledore irodáját, a madragórákat és egy csont nélküli :D kviddicsmeccset is beszuszakolnia a könyv lapjaira...?! Varázslat! :)


“What’ve we got this afternoon?” said Harry, hastily changing the subject. “Defense Against the Dark Arts,” said Hermione at once. “Why, “demanded Ron, seizing her schedule, “have you outlined all Lockhart’s lessons in little hearts?”
A titkok kamrájának titkát bár most már tudtam előre, és nagy meglepetéseket nem tartogatott maga a cselekmény, de megint élmény volt olvasni, hogy a trió hogyan jön rá mindenre, hogy bontakozik ki logikai hibák, keveredés és fennakadás nélkül a sok titok, amikre persze részben rájöhettünk volna, és csak táthatjuk a szánkat, hogy jé, tényleg... Kicsit persze ingattam a fejem, hogy annyi nagy varázsló nem tudta kieszelni hogy egy baziliszkuszról van szó, miközben a mi Hermionénknak elég volt néhány hónap és egy sorsdöntő könyvtárlátogatás, hogy rájöjjön gyakorlatilag mindenre. :))


A titkok kamrájában játszódó jelenetektől akár olvasom, akár filmen nézem, mindig borsódzik a hátam. Tom Denem mondatait kívülről fújom, és Stephen Fry is nagyon-nagyon jól adta vissza a sziszegő indulatokat, gonoszságot, és egyébiránt az összes többi szereplő hangját, Hagridért külön dicséret.


A beszélgetés Dumbledore-ral is tökéletes a végén, és persze Lucius Malfoy megjelenése, sarkában Dobbyval. Az utolsó pár oldalon még ezt a szálat is sikerül elvarrni, méghozzá a legeslegjobb eredménnyel.
"It is our choices, Harry, that show what we truly are, far more than our abilities."
Kedvenc részek: A párbajszakkör, az anagramma, Lockhart visszafelé elsülő átka.


Mary GrandPré illusztráció.
Értékelés: 10/10 A titkok kamrája marad az egyik kedvenc kötetem, akárhányszor fogom is olvasni/látni. Mesterien szőtt fantasy-krimi, és a legmozgalmasabb Potter-kötet.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a részről. Részletgazdag és rendkívül mozgalmas, a végén pedig körömrágásig fokozza az életveszélyes izgalmakat. Az egyik legjobban összerakott rész, és külön plusz, hogy az itteni események közül bizony sok tényleg fontos jelentőséggel bír majd a későbbiekben is. 
Alig várom, hogy ismét megérkezzek a csapattal a Titkok kamrájába.


Steven Rowley: Lily és a polip

$
0
0
A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

$
0
0
Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: 



J.K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

"Harry Potter was a highly unusual boy in many ways. For one thing, he hated the summer holidays more than any other time of year. For another, he really wanted to do his homework but was forced to do it in secret, in the dead of night. And he also happened to be a wizard."

A Harry Potter és az azkabani fogoly az utolsó olyan kötet volt, ami még nem került a kezembe angolul ezelőtt. Érdekes ugyanis a viszonyom ezzel a résszel. Nagyon régen olvastam, és sokáig nem került újraolvasásra, csak a harmadik film előtt. De lássuk be, az se tegnap volt. Utána pedig, gyakorlatilag az egész rajongótáborral ellentétben úgy éreztem én voltam az egyetlen, akinek nem tetszett az azkabani, és Cuaron munkája vele. A színészi játékok főleg nem. Most, hogy újraéltem az egészet, rájöttem, a film sem olyan rossz, és a könyvet sem kellene annyira hátrahelyeznem a sorozat egészében, csak mert nem volt benne konkrét összecsapás a Sötét Nagyúrral.

Figyelem, SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a harmadik kötetet!

Merthogy van benne így is minden, ami egy izgalmas kalandregényhez és fantasyhez kell. Az időutazás témája pedig, nagyon-nagyon jól lett beépítve. :)

A tartalom röviden: Harry a harmadik évét kezdi a Roxfortban, de persze most sem indul semmi zökkenőmentesen. Dühében felpuffasztja Marge nénit, és viharosan elmenekül otthonról. Szerencséjére teljesen véletlenül leinti a Kóbor Grimbuszt, ami a Foltozott Üstig viszi. Nem más, mint a Mágiaügyi Miniszter várja ott, és ahelyett, hogy kirúgná az iskolából, kedélyesen szárnyai alá veszi... Mert mint hamarosan kiderül, egy szökött azkabani fogoly, Sirius Black van a nyomában, és meg akarja ölni. Hogy hogyan menekül meg Harry a rá leselkedő veszélyek elől, azt elsőre gondolom senkinek sem sikerült még legvadabb álmaiban sem kitalálni. (De meg kell jegyezzem, nekem valahol a közepe táján első olvasáskor volt egy direkt nagyon far-fetched elképzelésem, amikor arra gondoltam, hogy Makesz nem patkány, de ennél tovább nem jutottam... :)))

Senki nem az, akinek látszik. A kutyák nem zordon Zordók, a macskák és a hippogriffek nem vérszomjasak, a patkányok nem álmosan unalmasak, a kedves tanárok holdtöltekor nem szelídek, és az idő megcsavarodik néha a mi túlbuzgó Hermionénk jóvoltából. :) Valamint, a jóslatok néha igaziak.

“Five more points from Gryffindor for being an insufferable know-it-all.”

Sok az új karakter, lény, tárgy és helyszín is. Csikócsőr, mumusok, dementorok, patrónusok, Hagrid órái, Sirius, Trelawney, Pettigrew, Csámpás, Pulipinty, Roxmorts, a csodás Tekergők térképe, és persze az időnyerő.

Roxmorts olyan hely, ahova szívesen besétálna az ember körülnézni. Amolyan alternatív Abszol út. :) Nagyon tetszett a leírás róla, hogy olyan mint egy karácsonyi képeslap maga. 

"Hogsmeade looked like a Christmas card; the little thatched cottages and shops were all covered in a layer of crisp snow; there were holly wreaths on the doors and strings of enchanted candles hanging in the trees."


Lupin professzor színre lépését mindig nagyon szerettem, őt találtam a legszerethetőbb tanárnak. Arra pedig, ahogy próbáltam egyik oldalról a másikra állni, és eldönteni ki a jófiú és ki a rossz fiú, amikor a Szellemszálláson mindenre fény derül, most is szívdobogva emlékeztem vissza, amikor újra izgulhattam az egészen. Briliáns. Frusztráló, hogy nem tudod, hogy nem tudtad kitalálni sem, sőt még a legvégén is nehezen hiszed el egyiknek vagy másiknak a sztoriját, és ugyanabban a bizonytalanságban vagy, mint a főhősök. Frusztráló, hogy mennyire apró dolgokon múlt megint minden, milyen kis szerencsétlenségek vezetnek Trelawney jóslatának beteljesüléséhez, és Féregfark megmeneküléséhez. 

A kedvenc részem az említett Szellemszállásbeli kérdezz-felelek, és a roxmortsi beszélgetés, amit Harry az asztal alatt hallgat ki. Azt hiszem itt kezdtem el nagyon csodálni Rowlingot, hogy hogyan volt képes kötetről-kötetre, és azokon belül is oldalról-oldalra ilyen ügyesen, feszülten bővíteni ezt az egész kitalált világot, és az összes titkát olyan szép lassan felfedni, hogy többezer oldalon keresztül változatlanul fenntartsa az érdeklődést, és a karakterek iránti szeretet és kötődés mélyülését is elérje. 
Másik felejthetetlenül kedvenc jelenetem a mumus a szekrényben, amint kilép Piton képében és nagy hirtelen Neville nagyanyjának ruháiban találja magát, csini kalappal és piros táskával. :D Instant röhögés! :) 

Mary GrandPré illusztráció.
Megmondom őszintén, nekem Sirius Black nagyon sokáig csak valami árny volt, és én nem kedveltem meg ebben a kötetben annak idején. Talán túl jól sikerült belém plántálni a gonosz sorozatgyilkos maszkját, amit ráhúztak, hogy nehezen szakítottam ezt le róla. Most viszont annak rendje és módja szerint megkönnyeztem a végét, és főleg amikor Harryt magához hívja, hogy éljen vele, és azt a pangó ürességet, mikor ez lehetetlenné válik... :( Az utolsó sorok, amikor Harry, Ron, és Hermione beszélgetnek a vonatúton, szintén érzékenyen érintettek, és végül most, harmadszori olvasásra (hallgatásra), végre-végre igazán a szívembe tudtam zárni ezt a kötetet is. 

A dementorok, a mumusok és a patrónusok behozása a képbe elgondolkodtató. Hogy vajon kinek mi jelenne meg a fejében ha dementorral találná szemben magát. Milyen alakot öltene a mumusa, mi az amitől legjobban fél, és hogy nézne ki a patrónusa?

'He seems a very good teacher' said Hermione approvingly. 'But I wish I could have had a turn with the Boggart – ' 'What would it have been for you?' said Ron, sniggering – 'A piece of homework that only got nine out of ten?'

Mary GrandPré illusztráció.
Kritikai rész, de csak haloványan: engem kicsit zavar, de kicsit mindig is zavart James és Lily misztifikálása, nem tudom más is érzett-e ilyesmit. Én nem tartottam őket soha szentnek, és nem gondolom, hogy annak kéne. Főleg a további kötetekből amiket megtudunk róluk, ők is csak emberek voltak. Továbbá szerintem annyira nem volt izgi a harmadik évi kviddics szezon, vagy csak engem nem villanyozott fel annyira. :)

Értékelés: 10/10 Nem kérdés. A rengeteg újdonság bevezetése ismét nem jelentett akadályt, hogy emellett még egy kitalálhatatlan, izgalmas és fordulatos cselekményt is kapjunk, unalmas oldalak nélkül. 

Fura volt magyarul írni a neveket, hozzászoktam teljesen az angol megfelelőkhöz. Mire rájöttem Makesz magyar nevére... Nekem már csak Scabbers marad :)))

A könyv chapter by chapter részletezése a HP lexiconon. 
A film egyik trailere.

“Have either of you seen my copy of Numerology and Gramatica?” “Oh, yeah, I borrowed it for a bit of bedtime reading,” said Ron, but very quietly.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wow, jól megkritizáltam a harmadik részt: nem volt elég izgi a kviddics-szezon! :D :D Jólesett most újraolvasni a posztomat is, de még jobb lesz a kötetet ismét elővenni, és felszállni erre az érzelmi hullámvasútra és összegabalyítani az időt. A régen mostoha kötet sosem lesz már az, bár a dobogóról mindig le fog csúszni szegény szerintem, ha feltétlen sorrendet akarunk állítani. Ti hogy álltatok ezzel a kötettel? Mi volt a kedvenc újdonság? Kóbor Grimbusz, Szellemszállás, vérfarkasok, mumusok, dementorok? :)

Mesés és Potteres november

$
0
0
Forrás.
A szó szoros értelmében nem volt "mesés" a november, inkább dolgos volt és rohanó, de koncentráljunk inkább a könyvekre. ;) Azért mesés, mert bár tudok prezentálni 10 olvasást a hónapra, ezek többsége bizony kis leporellócska, mesekönyv volt, rövid olvasmányok. Egyetlen "normál" könyv csúszott le, az meg annyira nem tetszett. :/ A roxforti sztorik gyűjteménye sem volt hosszú galopp, de ő indította a Harry Potteres élmények sorát ebben a hónapban... :) 

Blogbejegyzés született egy rakás, egész pontosan 14. Ezek egy része azonban poszt-turkálós poszt, mivel elkezdtem áthozni a freeblogról elveszett Harry Potter posztokat. Nem járja, hogy egy ekkora Potter-fannak, mint amilyen én vagyok, nem találni a blogján HP-s bejegyzéseket! :) A sorozatot pedig még idén elkezdem újraolvasni, angolul. 

A hónap legjobb könyv-related élményei is a Harry Potterhez kapcsolódnak. Szuper volt a Könyvbárban tett látogatásunk Zakkanttal, ahol végigettük a titkok kamrája menüsort, és hasonlóan remek élmény volt a Legendás állatok és megfigyelésük film; odáig vagyok érte! Hamarosan lesz róla poszt is. :)

A november azt hittem lightosabb hónap lesz a beszerzések szempontjából, de nem lett az... Összesen 7 új szerzeményem lett. Ezek közül viszont csak egyet vásároltam én, a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kötetet (höhh, tényleg túlteng a Potter ebben a posztban! :D). A Pusheen színezőt a kiadótól kaptam - micsoda szürreális élmény, hogy reci-színezőm van! :D A többit pedig a molyszülinapi tombolán nyertem. Sajnos amikre igazán vágytam, elkapkodták már előlem, kivéve a Közöttünk a folyót, annak nagyon örülök, kenyás, kikuyus könyv A mesekönyveket azért fogtam, mert akkor már inkább ez, mint valami homeopátiás, íriszdiagnosztikás, vagy dohányzásról leszokós hantakönyv. Elolvasva őket azonban rájöttem, nem igazán jártam jobban. Majd lesz erről egy poszt, mert nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen primitív mesék mellett.

A szerzemények. 

Szóval van is zsákmány, nincs is zsákmány: a mesekönyvektől szabadulnék, a színező meg nem is igazi könyv. ;)

A hónapban témáztunk is, méghozzá mindenféle kultúrmorzsákról, zenékről, filmekről, festményekről a könyvekben. Illetve egy másik vonalon a sikerlistákat, trendeket vettük górcső alá. 

Decemberi terveket külön nem fogok írni, már úgyis nagyjából beterveztem egy lehetetlen mennyiséget még idénre, velük szeretnék haladni és minél többet elolvasni közülük. Hozom a többi Potter-posztot és a Legendás lényeket is sorban, és nemsokára megérkezik a bookdepós rendelésem is - a december sosem nullás... :)

Ami idegesít, hogy nem haladok a megkezdett könyvekkel. A Vesalius titka marhajó, és mégis, totál nehezemre esik elővenni újra, és olvasni belőle. Olyan veszett hosszúnak tűnik, rengeteg betűvel egy oldalon... Pedig tényleg élvezem, nagyon jó a stílusa és izgi is. Másfél hónapra félre volt téve, kénytelen voltam újrázni az első 50 oldalát, és megint vagy 3 hete olvasom és basszus még mindig csak a felénél járok. Olyan, mintha már egy éve ezt olvasnám. Milyen átok ül ezen a könyvön? A Talán bizony mégsem című könyvnek pedig el akartam menni a könyvbemutatójára, akkor ütöttem fel gyorsan, előtte két nappal, de aztán úgy alakult, hogy nem jutottam el rá... A könyv meg azóta mostoha lett, félreraktam, és szintúgy nem emlékszem már az elolvasott 30 oldalra, szóval újra kell kezdeni. Az ilyen beragadós könyves etapoknál szokott lenni, hogy elkezdek öt másikat és már azokat is befejezem, de a ragacsok maradnak még mindig... #könyvmolyproblemz Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül az ilyen hülye problémákkal! :D

 A többiek novembere:

Dóri, Katacita, Nita, Nikkincs, Amadea, Avilda, Nokedli, Sister (na jólvanám, most már ennél több blogot nem bírok olvasni! :D )

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Tűz Serlege

$
0
0
Mary GrandPré illusztráció.
A poszt-turkáló egy darabig még a Harry Potter kötetekkel lesz tele, most következik a negyedik a sorban, a Harry Potter és a Tűz Serlege. Ez még a "kezdő-kupacban" volt, amikor megkaptam a magyarul megjelent köteteket 2000-ben. Ez már egy emberes kötet, jóval vastagabb az előzőeknél, és rengeteg kalandos "mellékesemény" is van benne a jó és rossz harcának fő állomásain kívül. De utóbbi is kicsúcsosodik teljesen, a gonosz ugyanis újra testet ölt ebben a részben, és a mai napig beleborzongok abba a jelenetbe... 
Ez a poszt 2011 elején íródott, az újraolvasáskor.



Harry Potter and the Goblet of Fire

“Yeah, someone might slip dragon dung in it again, eh, Perce?” said Fred. “That was a sample of fertilizer from Norway!” said Percy, going very red in the face. “It was nothing personal!” “It was,” Fred whispered to Harry as they got up from the table. “We sent it.”

Sárkányos idézet a sárkányos borítótervhez. :)
J. K. Rowling Harry Potter sorozatának negyedik kötete bizony szép méretes darab, 636 oldal így aztán most nem fogok arról áradozni, hogy hogyan is sikerült ilyen rövidke kötetbe zsúfolni az izgalmakat, mert volt hely bőven. Ez a kötet egy picit elnyújtott, de azt hiszem végső soron az olvasási élményből ez semmit nem vesz el, sőt, az ember örül, hogy ilyen sokat időzhet a Roxfort falai között.

Figyelem! Spoilerek lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a negyedik kötetet!

A negyedik kötet története röviden: Voldemort hatalma erősödőben van, amire egy titokzatos, sebhelyfájdító álom révén ébredhetünk rá először. A nyár végén Harry a Weasley családdal ellátogat a Kviddics Világkupára, ahol kisebb felfordulást okoznak a halálfalók és a Sötét Jegy is megjelenik az égen. Csaknem feledésbe merül aztán a dolog, mert a Roxfortban rendezik meg idén a híres Trimágus Tusát, amiben három varázslóiskola bajnokai versenyeznek három nehéz és veszélyes feladatban egy kupáért, és az ezer galleonos főnyereményért. A pártatlan döntőbíró, a Tűz Serlege azonban négy nevet dob ki kéken füstölgő pereme mögül, és a negyedik természetesen nem más, mint a mi Harrynk. Összeesküvés lenne, és valaki a halálát kívánja? Harry ismét a figyelem középpontjába kerül, irigység, veszekedés következik, hamis hírek és újságcikkek jelennek meg róla, ő pedig készülni próbál a megmérettetésekre, amik ki tudja, hogy a feladatban elrejtett veszélyen kívül számára milyen halálos meglepetéseket tartogatnak...
"We're coming for you whether the Muggles like it or not, you can't miss the World Cup, only Mum and Dad reckon it's better if we pretend to ask their permission first. If they say yes, send Pig back with your answer pronto, and we'll come and get you at five o'clock on Sunday. If they say no, send Pig back pronto and we'll come and get you at five o'clock on Sunday anyway."

Ez az első kötet ami nem a Privet Drive-on indul, hanem egy külső helyszínen, a Riddle háznál (Denem) az álommal, amiben bepillantást nyerünk Voldemort jelenlegi helyzetébe, és először villan meg élőben a könyv lapjain álnok kegyetlensége. Az álomból - ami nagyon is valóság - felébredve Harry szobájában járunk ismét, és sajnos sok ismétléssel megint megtudhatunk mindenféle apró részletet a varázsvilágról, amiket már tudunk. Ha jól emlékszem ez az utolsó kötet, amiben ennyi ismétlés van az elmúlt kötetekből. Persze nem unalmas, csak nem feltétlenül szükséges.

A kviddics világkupa most így sokadjára, amikor tudom már mi történik utána (ami lényegesebb), kicsit unalmas volt. Az előtte való részek viszont teljesen lekötöttek, nem emlékeztem a sátrak, külföldi varázslók, mugliöltözetek komikus pillanataira. Az egész forgatagban már itt annyi mindenki bejön a képbe, és annyi minden történik, hogy érthető, hogy szükség volt erre a mellékeseményre, beindítani a rugókat: Krum, Crouch (Kupor), Bagman (Bumfolt), Winky, vélák, leprikónok, halálfalók menete, Sötét Jegy... Elképesztő mennyiségű impulzus egyszerre.

A Beauxbatons és a Durmstrang megérkezésével még tovább szaporodnak a szereplők, és kezdetét veszik a Trimágus Tusa próbái - meg persze a csalások, besúgások, segítségek... :)

Legjobban annak idején a vízi próbát szerettem, és azt hiszem most is ez tetszett legjobban, de most újraolvasáskor ledöbbentett, hogy tulajdonképpen nem igazán voltak nehezek ezek a feladatok. Viszont ha már ennyire biztosak voltak abban, hogy Harryt rossz szándékkal nevezte valaki a versenyre, nem értem miért nem tettek több óvintézkedést. Pl.: ha a labirintusos feladat nappal lett volna, és csak a labirintus belseje borul félhomályba, simán cirkálhattak volna felette seprűn, hogy meg tudják védeni, ha valaki rátámad. Pont az utolsó feladatnál hagyják magára, amikor előtte nem is tört senki az életére, úgy hogy nem is látják mi történhet vele méteres magas sövények között?! Jó tudom, így lehetett jól megoldani, de ez egy kicsit sántít nekem.

A temetői jelenetektől kiráz a hideg, és kifejezetten ijesztő és vérfagyasztó, ahogy a Sötét Nagyúr alakot ölt. A mese itt ezen a ponton megy át horrorba, és hiába volt három próba a három királyfival a varázstojások és tűzokádó sárkányok között, a mesejellegű korábbi események, amiket a kötet nagy kalandjának véltünk, jelentőségüket vesztik, amikor magával a gonosszal kell szembenézni, és ezentúl minden lépésben ellene harcolni.

A végkifejlet, nem lehet rá mást mondani, frusztráló. Leesik az ember álla első alkalommal, hogy megint nem jól gondolkodott, és aztán leesik az álla Fudge (Caramel) reakciójától, és dühönghet, hogy az ilyen balfék módon intézte el a dolgokat.

A szereplők ebben a kötetben egyre viccesebbek lesznek, sok a poén, utalgatás, megjelenik a féltékenység is Krum miatt Ron és Hermione között, de Harry is felfigyel Cho-ra, Fred és George pedig kicsit többet mutatnak magukból - és a találmányaikból. :)

Kedvenc vicces jelenetek: Weasleyék látogatása Dursleyéknél a kandallón keresztül, Malfoy, amint fehér görényként pattog Moody (Mordon) pálcája végén, Myrtle és Harry a prefektusi fürdőben, Hermione fogai, Percy és az üstfenékvastagság kérdései. Nagy kedvencem még az a rész is, amikor Harry a láthatatlanná tévő köpenyben beszorul a lépcsőfokok közé, és megjelenik Filch, Snape és Moody is :D
Kedvenc komolyabb jelenetek: A temetői jelenet egésze, mert élénk, valóságosan megfestett és tényleg, egész egyszerűen cidrizős; Dumbledore beszéde az év végén, amikor Cedricre és Harryre koccintanak.

Kedvenc új szereplő: Rita Skeeter (Vitrol) - az újságírók nevetségesen jó kifigurázása egy minden lében kanál szőke, magamutogató nőszemély, aki bármit képes összehordani egy botrányos cikk érdekében. A Pulitzer-penna, ami magától is legyártja neki a hibbantabbnál hibbantabb feltételezéseket, pletykákat külön említést érdemel.

A rajz Helen Sirois munkája, forrás: www.hpcompanion.com
Új szereplő, akit nem kedveltem: Ludo Bagman nekem nem volt szimpatikus soha, és egyébként az újraolvasás előtt nem is nagyon emlékeztem az alakjára. Winkyt sem szerettem, vinnyog és vinnyog és vinnyog...

A házimanókkal kapcsolatban itt kezdődik Hermione harca a S.P.E.W. megalapításával, ami szerintem kifejezetten idegesítő, de tőle még ezt is elviseljük, ha Ron is képes elviselni. :) Dobbynak viszont már örültem, őt jó volt viszontlátni és a segítsége ezúttal tényleg hatékony volt.

Házimanók, Sebastian Theilig munkája, forrás: www.hpcompanion.com
Írta valaki - már nem emlékszem hol -, hogy ez a kötet igazán nemzetközinek mondható, mert számos európai ország meg van említve, és megismerünk külföldi varázslókat is. A magyar vonatkozás pedig kifejezetten kiemelt helyet kap, hiszen Harrynek a Magyar Mennydörgő fajtájú sárkánnyal kell megküzdeni az első próbán.

Látszik, hogy zsúfolásig van a kötet azért eseményekkel, hosszan írok róla, mégis kimaradtak olyan fontos dolgok, mint a Merengő (Pensieve) megjelenése, vagy akár Mad-Eye Moody (Rémszem Mordon), a Siriusszal való levelezések és kandallóban beszélgetés, a sokbélyeges levél Dursleyéknek, Dudley méteresre nyúló nyelve, Hagrid származása, a karácsonyi bál, zsupszkulcsok, Karkaroff titokzatoskodása, Veritaserum... akármennyivel hosszabb is a sztori, a rendelkezésre álló helyet Rowling ugyanolyan sűrűségben tölti ki történésekkel, újdonságokkal, szereplőkkel, lényekkel.

Összességében a kicsit elnyújtott első kétharmad, a beetetés a három próbával, a veszélyesnek mondott feladatokkal végül olyan helyszínre és helyzetbe visz mindenkit a végén, hogy csak hápogunk. Voldemort hatalma és gonoszsága visszatér, és kezdődik a thriller-horror része a sorozatnak. 
A testvérpálcák összekapaszkodásánál eszembe jutott valami. Ha Voldemortból nem maradt szinte semmi, csak egy kósza lélekdarab, és bujkált, vándorolt, akkor hogy tudta végig megőrizni a pálcáját, és egyáltalán hogy vitte magával? Hiszen a kötet elején már erősödik, de még itt is gyenge kis rongycsomó az egész, és alig bírja a pálcát is tartani. Hümm.

Értékelés: 10/10 Bár kicsit vonakodtam 10 pontot adni, igazából nem tudok levonni, annyira kárpótol az összes poén és humoros jelenet, a végén pedig a dráma.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beának üzenem, hogy nahát, tényleg vannak összefoglalók, ismétlések az elején a köteteknek, itt én is említem, pedig így visszagondolva nem rémlett. :)
A Tűz Serlege a már fent emlegetett temetői jelenet és a vége felett érzett tehetetlen düh miatt is nagyon emlékezetes. Egyszer magában is újraolvastam, a negyedik film előtt, akkor kifejezetten megindított Dumbledore beszéde Cedricről, erre is élénken emlékszem.
A pálcás kérdésemre azt hiszem utána választ kaptam, de már nem emlékszem mi volt az (?). Látszik, hogy tényleg érik az újraolvasás ideje. :D
Mary GrandPré illusztráció egy naptárból.

Jordi Llobregat: Vesalius titka

$
0
0
"Barcelona, ​​1888 májusa. Alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt több fiatal lány borzalmasan megcsonkított holttestére bukkannak. Sebeik egy feledés homályába merült, régi átkot idéznek.

A könyörtelen gyilkos utáni hajszába három civil is belekeveredik. Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki különös körülmények között meghalt édesapja miatt tér vissza Barcelonába. Bernat Fleixa, aki újságíróként dolgozik a Correo de Barcelonánál, és leghőbb vágya egy olyan esetről írni, amely végre híressé teszi. Az orvostanhallgató Pau Gilbert, akinek minden lépését súlyos titkok övezik. A gyilkos kézre kerítése érdekében ők hárman egy olyan 16. századi anatómiai kézirat nyomába erednek, amely merőben megváltoztathatja a tudomány állását."

Jordi Llobregat első regénye a Vesalius titka, és nem kis fába vágta ezzel a fejszéjét a szerző, mindazonáltal el kell mondanom, cseppet sem érezhető az "elsőkönyves" jelleg. A történet kidolgozott, feszült, izgalmas, és minden kirakós darabka a helyére kerül a végén benne. 
1888-ban járunk Barcelonában, ahol gőzerővel (!) készülnek a Világkiállítás megnyitójára, és ahol ezzel párhuzamosan szörnyű halálesetek történnek. A szegényebb negyedek utcalányai tünedeznek el főképp, hogy aztán a csatornákból kerüljön elő megcsonkított, borzalmas sebekkel teli testük. A babonás népek a Fekete Kutya vérszomjas szelleméről suttognak, aki eljött Barcelonába, és most a fiatal lányok közt szedi áldozatait. 
Daniel Amat Oxfordban táviratot kap, melyben értesítik édesapja haláláról, így rögtön visszautazik szülővárosába, hogy részt vegyen a temetésen. Daniel múltját sötét események árnyékolják be, egy tűzeset, mely a családi házban pusztítva halálos áldozatokat szedett... Most pedig édesapja halála körül is túl sok a gyanús körülmény, és Daniel egyre csak húzza-halasztja a hazautazást menyasszonyához és biztos egyetemi tanári állásához, amit apósa biztosítana neki. 
Bernat Fleixának, a minden lében kanál újságírónak szemet szúrnak az eltünedező lányok, majd azok eltünedező holttestjei is, hogy a néhai Amat doktor furcsa haláláról már ne is beszéljünk... Bizonyítéka nincs még elég, de Daniellel összefogva talán sikerül megírnia élete riportját az esetből... Néhány abszint és apjának részletes feljegyzései, amiket Fleixa dug az orra alá, meggyőzik Danielt, hogy maradnia kell, hogy fényt derítsen az igazságra apja halálával, és akár a többi gyilkossággal kapcsolatban is. 
A szokatlan párosnak hamarosan újabb segítsége akad a kivételes képességű orvostanhallgató, Pau Gilbert személyében, akivel közösen kutatva felgöngyölíthetik a titkot, aminek köze van Vesaliushoz és az ő csodálatos felfedezéseihez, metszeteihez, anatómiakönyvéhez. A De humani corporis fabrica talán segíthet felfedni a kegyetlen sorozatgyilkos valódi szándékait, Amat doktor halálának okát, és egy sor egyéb korrupt és veszélyes ügyet, amik katasztrófához vezethetnek a Világkiállítás megnyitóján... 


Részletek Andreas Vesalius De humani corporis fabrica című művéből. 

A könyv hemzseg a gyanús és még gyanúsabb alakoktól, félőrültektől, csalóktól, molesztálóktól, korrupt rendőröktől, uzsorásoktól, verőlegényektől és még egy szellemlátó médium is helyet kap benne. A karakterek rendkívül színesek és szinte kilépnek a könyvlapokról. Szegény Daniel Amat lett talán a legszürkébb köztük, de ez tulajdonképpen csak annak tudható be, hogy még talán ő a legnormálisabb mindenki közül. Sötét titkok az ő múltjában is vannak, ahogy már említettem, és gyötri egy beteljesületlen szerelem is, Irene, akit viszontlát a temetésen, majd néhányszor később is. 
Fleixa amolyan átlagember, aki keresi a kiskapukat, néha eltévelyedik, de azért a szíve a helyén van. Na és az esze is, hiszen neki tűnik fel elsőként, hogy valami nagyon nincs rendben a gyilkosságokkal és eltussolásukkal. Sajnáltam szegényt többször is, amikor keresztbe tettek neki, vagy pórul járt. 

Az anatómia képbe hozásával extra pikantériát kapott a könyv. Korabeli anatómiaórák, boncolások, fűrészpor és vérfoltok a padlón, a bomlás édeskés szaga... Nem kíméli Llobregat az olvasókat: nem kevés gyomorforgató és undorító jelenet van, főként a vége felé. De valahogy ezekkel lesz hiteles és igazán izgalmas az egész. A gyilkos kiléte pedig majdnem az utolsó pillanatig rejtély. Tetszettek a fordulatok, csavarok, az, hogy apróbb és nagyobb titkokkal is zsonglőrködött a szerző, és ezáltal nem csak a nagy tétmeccs, a gyilkos elfogása volt érdekes, hanem az egyes emberi sorsok is. 
Pau Gilbert élettörténetét kifejezetten szerettem.

Az atomszférateremtés végig csillagos ötös volt, legyen szó akár a füstös és zsúfolt, pálinkaszagú kocsmákról, a macskaköves szűk és ködös sikátorokról, ahova nem ér el az utcalámpák fénye, a poros, de mégis fenséges könyvtárépületről, ami telis-tele van megsárgult lapú kéziratokkal... Aztán a csatornarendszer bűze, a patkányok zaja, a víz, ami esőzéskor szinte ellepi a csatornákat, és a labirintusszerű hálózat, ahonnan vezető és térkép nélkül kitalálni szinte a lehetetlennel egyenlő... 
Nem volt sok felesleges, vagy unalmas leíró részlet, mert a cselekmény pörgése nem engedte, mégis azonnal a korabeli helyszíneken éreztem magam, ahogy kinyitottam a könyvet. 
Az eredeti borító is nagyon ötletes,
de a magyar még jobb lett!
A realitás talajáról a misztikus dolgok felé is elkalandozik a történet, de épp csak annyira, hogy az még máshogy is magyarázható legyen, hogy maradjon filozofálnivaló, mi lett volna ha? Hogy eltöprengjünk, hogy is volt igazából? ... 

Értékelés: 10/10 Bár hosszú ideig olvastam, ez egyáltalán nem a könyv hibája volt, mert az mondhatni tökéletes, mint egy Vesalius metszet az emberi testről. :) 
Történelmi hangulatú, feszült és borzongató krimi-thriller őrült sorozatgyilkossal. 
A borító pedig egyszerűen ZSENIÁLIS! Szerelem első látásra - és aztán olvasásra is!

Ezen a linken szuper tartalmakat találtok még a könyvhöz, pl. korabeli barcelonai képeket. :) 

Kiadja az Agave Könyvek
Rendeljétek meg >ITT<

U.i.1.: Szegény Fleixa neve nem Flexia. ;)
U.i.2.: Llobregat nevét kb. "jobbregat"-nak kell kiejteni, és egyébként ez egy spanyol folyó neve is. Nem tudom, hogy felvett név-e. 

Viewing all 1069 articles
Browse latest View live